Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Fiatalnak lenni…	Bicsánszky Panna	2007.06.04. 19:55
Lelkesen és magabiztosan vágtam neki a megfigyelésnek. A címbéli téma kedves volt a szívemnek, mert magam is fiatal vagyok, ráadásul szociológuskezdeményként nyitott szemmel járok a hétköznapokban világában. Arra gondoltam, most majd jól leírom mindazt, ami egyébként is régóta kikívánkozik belőlem, mi sem egyszerűbb feladat ennél. … Persze másként alakult. Hamar ráébredtem, hogy kicsit magasan van az orrom, és hogy az az általam élesnek és pontosnak tartott nyitott szem a hétköznapi életben úgy fókuszál (ha egy igazi megfigyelő szeméhez viszonyítjuk), mint a háromnapos részeg emberé. Ráadásul nem számoltam azzal a nem elhanyagolható aprósággal, hogy később összegeznem kell majd a látottakat egy írásos dolgozat formájában. Tovább…

Lovak és emberek	Tagai Lilla	2007.05.24. 17:11
REZÜMÉ: Magyarországi régészeti leleltek, hazai hagyományok, sportok keltik életre napjainkban is ló és ember ősidők óta fennálló viszonyát. A hazánkban is honos és olyan népszerű lótartás és lótenyésztés bár a múltban megannyi akadályba ütközött, mostanra mégis sikerült újból szárnyra kapnia. Kitűnő fajtájú, vérvonalú lovak származnak a mezőhegyesi ménesből. Gondoljunk csak arra, hogy elég kiejtenünk a szánkon a lipicai nevet, máris sokan felkapják a fejüket e szó hallatára. A magyar lófajták úgy, mint a nóniusz, a mezőhegyesi sportló, furioso-north star vagy a gidrán mind olyan fajták, amelyekre méltán büszkék lehetünk. A lótartás egy igen sok törődést, odafigyelést és energiát igénylő munka, soha véget nem érő türelemmel és szakértelemmel kell az ezzel foglalkozóknak rendelkeznie. Léteznek bizonyos kritériumok arra vonatkozóan, hogy miként kell kialakítani, felszerelni egy lovardát, milyen szükséges, illetve kevésbé szükséges elemekkel kell gazdagítani az ilyen célra szánt területet. A ló és a lovas felszerelések nagyon széles tárházzal rendelkeznek. A legfontosabb kellékek a lovagláshoz a nyereg, a kengyel, a kantár és a pálca. A lovas ruházata minden lovaglási fajtánál (létezik például díjugratás, dámalovaglás, western lovalás stb.) kicsit más és más, de azért egy-két kellék mindegyik esetben nélkülözhetetlen. Tehát van speciális típusú lovaglónadrág, lovagló cipő és csizma, kobak, mindenféle kesztyű és lábszárvédő. A lótartás elengedhetetlen feltétele a lóápolás. Ez egy viszonylag sok időt, aprólékosságot igénylő feladat, eltart egy darabig, amíg a lovat „tetőtől talpig” letakarítjuk. Erre a célra megvannak az ehhez szükséges kellékek, különböző kefék, fésűk, rongyok, és persze egyéb durvább szerszámok, mint például a patakés vagy másik nevén patakaparó. Maga a lovaglás egy igen nehéz, viszonylag veszélyes és nagy koncentrációt igénylő sport. Leginkább abban különbözik a többi, hagyományos sporttól, hogy itt az ember egy másik élőlénnyel kell, hogy együttműködjön, ló és lovasa egymásra van utalva; ezért mondhatjuk veszélyesnek és egyben gyönyörűnek is. A lovaglás egy nagyon összetett tevékenység, ismernünk kell a ló összes jármódját ahhoz, hogy képesek legyünk vele dolgozni. Mindazonáltal be kell tartanunk bizonyos technikai szabályokat, amelyek a helyes lovaglás alapját képezik, mégpedig azért, mert ezzel növelhetjük a saját biztonságunkat. A sűrű leírást személyes tapasztalatok, mindennapi élmények és folyamatos közvetlen megfigyelés alapján készítettem. A szereplők és helyszínek nevei álnéven jelennek meg az írásban, ezzel igyekeztem odafigyelni a személyes jogok védelmére. Tovább…

9 hét az Ikaruson	Boár Tamás	2007.05.21. 00:41
REZÜMÉ: A MEGFIGYELÉS TÁRGYA: Sűrű leírásom tárgyául a hetente Szeged és a szüleik otthona között ingázó, általában 14 és 25 év közötti, középiskolás és egyetemista fiatalok egy csoportját választottam. Pontosabban ezen fiataloknak a buszon történő utazását. Azért válaszottam ezt a témát, mert ez egyrészt beilleszthető az órán megadott témakörök közül a ”Fiatalság” témakörbe, másrészt pedig úgy éreztem, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt nem tudok egy újonnan megfigyelt, gyakorlatilag csak pár napig vizsgált dolog, jelenség, élethelyzet, csoport, stb. mögöttes tartalmára, a felszín alatt megbúvó összefüggéseire fényt deríteni. Próbáltam minden olyan részletet figyelni, rögzíteni, elemzeni, melyeket fontosnak tartottam, kezdve a járműre történő felszállástól és jegyvásárlástól, az ülőhelyek megválasztásán át az utazás közben tanusított magatartásokig. Óhatatlan, hogy bizonyos dolgok ne kerüljék el a figyelemet, valószínűleg így történt most is, de vannak olyan dolgok is, melyekkel szándékosan nem foglalkoztam, mert nem jellemző az utazásnak erre a formájára. Ilyen például a bliccelés vagy a kalauzokkal (ellenőrökkel) történő viselkedés. A MEGFIGYELÉS MÓDSZERE: Mint ahogy azt a sűrű leírásom elején bemutatom, nem elsősorban egyetlen megfigyelésre alapoztam a leírtakat, sokkal inkább azon időszak (1995-2005) élményeiből, tapsztalaiból merítettem, melyet többnyire én magam is buszon töltöttem, rednszeresen ingázva a kollégiumi szállásom/albérletem, illetve az otthon melegét biztosító szüleim lakhelye között. De természetesen - mivel már ritkán buszozok - a sűrű leírás papírra vetése előtt is buszra szálltam a tapasztaltaim, emlékeim frissítése végett, és abból a célból is, hogy olyan dolgokat figyeljek meg, mint például az emberek viselkedése a jegyvásárlásnál, vagy a diákok kommunikációja az utazás közben. Mindezek olyan dolgok, amit én is átéltem, éreztem, láttam, csináltam már ezerszer, de akkor leginkább átsiklottam ezeken, sosem összpontosítottam ezekre a dolgokra. Tehát részt vettem én is a megyfigyelt dologban abból a szempontból, hogy én is részese voltam az utazó közösségnek, de természetesen nem jelentettem be, hogy én most itt egy megfigyelést végzek. Amikor viszont a buszon kialakult viselkedést, beszélgetéseket, kommunikációt tanulmányoztam, akkor teljesen kívülálló voltam: nem folytam bele a beszélgetésekbe, így nem befolyásoltam azok menetét sem. Csak próbáltam nyitvatartani a szemem és persze füleltem. A megfigyeléseim rögzítésére nem használtam papírt és tollat, hanem a telefonomba írtam bele azokat a fontosnak tartott kulcsszavakat, melyek később segítettek visszaidézni a történteket. Tovább…

Egy véradás tanulságai	Ország Tímea	2007.05.15. 14:03
ELŐZMÉNYEK: Vérvételen valószínű mindannyian voltunk már eddigi életünk során, míg véradáson csak kevesen. Úgy gondolom vérvételre sem szívesen megy a legtöbb ember, mert csupán a tű látványától rosszul lesznek, meg attól a „kevés” levett vértől is elsápadnak. Nemhogy vért adjanak, s ráadásul önkéntesen! Igaz az utóbbihoz legalább 18 évesnek, minimum 50 kilónak kell lenni, s még egy sor más előírásnak is meg kell felelni. Vagyis sok ember hiába szánja el magát legalább 20-30 % nem lehet donor. Tovább…

cigány és magyar kultúra együttélése a viharsarokbeli Csanádapáca községben	Györe Dávid	2007.05.15. 14:00
REZÜMÉ: A megfigyelésem egy nyolc hónapon keresztül tartó résztvevő-megfigyelés, aminek igaz, csak az utolsó 4 napja tudatos megfigyelés, az ez előtti idő visszaidézésében az emlékezetemre támaszkodtam. De úgy gondolom, hogy így is eleget tettem a megfigyelés követelményének. Ha mást figyeltem volna meg, nyilván akkor sem kizárólag az ott megfigyelt dolgokról írtam volna, mert a megítélésemet meghatározták volna a témával kapcsolatos előismereteim. A véleményem az, hogy nem lehet valahová csak úgy odacsöppenni és mindentől függetlenül leírni azt, ami ott van. A négy napos intenzív megfigyelésem alatt sokat sétáltam a településen, keresve a számomra érdekes elemeket. Részt vettem szervezett és szervezetlen beszélgetésekben, kihallgattam utcai, bolti, orvosi rendelői, kocsmai diskurzusokat. Kérdezősködtem pletykákról, történetekről, hiszen egy kis faluban nagyon gyorsan terjednek a hírek, és mindenki tud mindent. Jártam a helyi iskolában, ahol felvilágosítást kértem a romák iskolázottságáról és a cigány gyerekek részvételéről a helyi alapfokú oktatásban. Ebben nagy segítségemre volt a csanádapácai ÁMK volt igazgatója, aki jelenleg magyar tanár az iskolában és problémás gyerekek oktatásával is foglalkozik. Segítette a munkámat, hogy már nem először láttak a településen és számos ismerősre tettem ott szert. E támogatás nélkül nem lett volna sikeres a megfigyelésem, mert az emberek teljesen idegenként fogadtak volna. Előnyöm származott abból is hogy, jó kapcsolat, illetve kölcsönös tisztelet jellemezte a segítőim és a helyi cigányság kapcsolatát. A dolgozatom célja a saját kíváncsiságom kielégítésén kívül a kisebbség elfogadására való ösztönzés volt. Először megpróbáltam elhelyezni időben és térben a települést, ahol vizsgálódtam. A község és a helyi cigányság története közt igyekeztem párhuzamot vonni. Érdeklődtem a cigányság eredete felől is, de ez biztosan hagy kivetnivalót maga után. Ezt követően a cigányság helyi szokásait elemeztem, többek között a lókereskedést, a virrasztást és az esküvőt. A munka végén egy kicsit szabadabb hangvételű ’diskurzuselemzés’ található, majd a tanulság levonásával zártam a gondolataimat. Utólagos észrevételeim szerint a munka hiányosságai között sorolható fel az, hogy nem jártam egy cigány család otthonában sem, így nem tudtam megfigyelni, hogyan viselkednek a személyes, privát környezetükben. Továbbá nem törekedtem a teljességre az emberek bemutatásánál sem. Az elemzés egyoldalú abból a szempontból, hogy igyekszik megcáfolni a cigányságról alkotott előítéleteket, így több pozitívum található benne, mint rossz tapasztalat. De erre az legyen a mentség, hogy eredetileg ez volt a kitűzött célom. A megfigyeléseim főleg a történeti adatokat és szokásokat illetően pontosak, hitelesek és objektívek, ugyanez nem mondható el teljességgel a személyes következtetéseimről. A munka során változott a véleményem, ami abban nyilvánul meg, hogy nem hiszek az előítéleteknek csak a személyes tapasztalataimnak. Valójában nem fűz szorosabb szál a romákhoz és nem szerettem meg őket jobban. Meggyőződésem szerint az egyes emberek megismerése fáradtságosabb de pontosabb, mint az általánosítás. Tovább…

Megfigyelések XIV. Al­föl­di Ál­lat­te­nyész­té­si és Mezőgazda Napokon	Füvesi László	2007.05.10. 19:23
Megfigyelések XIV. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon REZÜMÉ: Felépítés: • az elmúlt évek rendezvényeinek tapasztalatai, a kiállítás jellege, célja, elismertsége és tradíciói • az idei évi újdonságok, fejlesztések, változások a megelőző évekhez képest • miniszteri megnyitó, mezőgazdaság jelenlegi helyzetének, jövőbeni lehetőségeinek összefoglalása • lovas programok, a magyar lóállomány csökkenése • marhapörkölt-főző verseny: beszámoló a 2. helyezett csapat pörköltjének útjáról az eredményhirdetésig • Szent György napi juhászverseny: az országos hírű rendezvény fontosabb mozzanatai • egy kiállítás képei (Muszorgszkij után szabadon): portyázásaim a fényképezőgéppel Leírásomban igyekeztem átfogó képet adni nemcsak a konkrét rendezvény eseményeiről, látnivalóiról, hanem a magyar mezőgazdaság általános, jelenlegi helyzetéről, az előtte álló kihívásokról is. Fel szerettem volna hívni a figyelmet a felmerülő problémákra és azok megoldhatóságára, de természetesen a pozitív fejleményekre is. „Rendezvény a rendezvényben” jellegű lett a leírás, hiszen egy verseny eseményeit részleteztem egy 3 napos rendezvény keretein belül. Fényképeztem is a helyszínen, mely egy hobbi kiélésén túl jobban dokumentálhatóvá tette a látottakat, könnyebbé rekonstruálhatóvá az eseményeket. Tovább…

Nagy utazgatás	Babócsai Zsuzsa	2007.05.10. 13:56
REZÜMÉ: A megadott témák nem voltak rosszak, sőt: talán túl jók, vagyis túl sokrétűek voltak. Ha gyerekeket figyeltem volna meg, arra rá kellett volna szánnom néhány szabad órámat, ami mostanság nemigen akad. A szórakozás már ilyen szempontból egyszerűbb vállalkozás, nekem viszont mostanában arra sem nagyon volt időm. Így hát számba vettem, hogy mi az, amit mindenképpen csinálni fogok mostanában, és rájöttem, hogy utazni fogok. Rengeteget. Békéscsabáról Szegedre és vissza, Budapestre, a Börzsönybe, és mindezt elképesztően sok variációban. Talán az is közrejátszott a témaválasztásomban, hogy mostanában amúgy is felkapott a téma az áremelések miatt. Így már több oldalról is meg tudtam közelíteni gondolatban megfigyelésem tárgyát. A vonaton amúgy is csak unatkozni és aludni szoktam, így legalább valami hasznossal üthettem el az időm. Behatárolhatnám a megfigyeléseimet egy időintervallumra, de az élmények és felmerülő gondolatok annyira specifikusak, hogy az elmúlt 20 év tapasztalatát nem tudtam volna 1-2 utazás alatt összegyűjteni. Így hivatalosan megfigyelt utazásnak tekintem a május 3.-ai Szeged-Budapest vonalon történő, és a másnap reggeli visszautat. Tapasztalataim nagy része azonban a Békéscsaba-Szeged vonalhoz kötődik, mely vonalat magam is igénybe veszem 2 éve heti kétszeres rendszerességgel. A történeteket, konkrét, különlegesebb élményeket azonban főként az ország más vasútvonalain való utazgatásaim során gyűjtöttem. Leírásom a szabad asszociáció elvét követve van némiképp rendszerezve. A résztémák egymással összefüggnek, de jórészt egyenrangúak, és kisebb összefüggési csoportok nincsenek köztük, így a bekezdések sorrendje a legtöbb esetben felcserélhető lenne. A gondolatok ilyen sorrendű felfűzése azonban talán valamennyire rávilágít az én látásmódomra. Nem hiszem, hogy sok újat tudtam mondani a témában, inkább csak egy szubjektív értékelését és rendszerezését adtam a vonattal való utazásnak. Valószínűleg mindenkinek van egy hasonló sűrű leírás a fejében a témáról, aki viszonylagos rendszerességgel igénybe veszi a MÁV szolgáltatásait, de én le is írtam, és ezzel talán előbbre jutottam a környezetem megismerésében. Remélem az elolvasása sem fog nagyobb megterhelést okozni, mint amennyit a kigondolása és leírása okozott. Tovább…

Busszal való közlekedés Hódmezővásárhely-Szeged között	Hegyi Lejla	2007.05.10. 08:59
REZÜMÉ: Biztosan előfordult már mással is, hogy egyszerűen nem tudott hozzáfogni a munkájához, sőt nem is tudta, hogy mit akar vizsgálni. Ez történt velem is. Gondoltam arra, hogy gyerekekről írjak, illetve amit megadtunk, "gyermekközpontú társadalom". A téma elég összetett, és érdekelt volna, hogy mire jutnék vele, de nem tudtam sehol megragadni. Az igazat megvallva a kapcsolati tőkém hiányának tulajdonítanám, hogy nem tudtam semerre elindulni. Arra gondolok, hogy érdemes lett volna különböző intézményeket felkeresni, részt venni gyerekeknek szóló foglalkozásokon stb. Végül, hozzáteszem, időm hiányában ezt elvetettem. Következő gondolatom a ballagás volt. Időközben meghívást kaptam egy ilyen ünnepségre, és arra gondoltam, talán lehetne erről egy sűrű leírást írni. Ami végül meggondolásra késztetett, az a rövid időintervallum volt, ami alatt megfigyelést lehet végezni. Mi lesz, ha csak utólag jut eszembe egy fontos mozzanat, amit nem vettem figyelembe? Utólag már nem lenne lehetőség visszafordítani az időt, és hiányos lesz a munkám. Ami mellett döntöttem, az egy olyan téma, amit végül is évek óta lehetőségem van átélni és figyelemmel kísérni, illetve az idő sem szabott akadályt. A buszon való utazást választottam. Mint hódmezővásárhelyi lakos, teljesen rá vagyok utalva a helyközi menetrendszerinti járatok igénybe vételére. És rajtam kívül is elég sok vásárhelyi ember életében játszik döntő szerepet a Szegedre való ingázás. Igyekeztem minél több komponense segítségével, minél több oldalról bemutatni a busszal való utazást és a hozzá kapcsolódó területeket. Maga a terepmunka azért volt érdekes számomra, mert olyan területet vizsgáltam, ami nem volt teljesen ismeretlen számomra, mégis sok mindent fedeztem fel vele kapcsolatban, amin eddig nem gondolkodtam. Megfigyeléseim kb. egy hetet öleltek fel, s még tartott, miközben elkezdtem írni a dolgozatot. Így lehetőségem volt arra, hogy időközben hozzátegyek ezt-azt. Vagy például rájöttem, hogy mire kellene még odafigyelnem az utazás során, s azt egy újabb ingázás alkalmával meg tudtam figyelni. Nem volt nehéz dolgom a jegyzeteléssel sem, hiszen a buszokon mások is folytatnak ilyen jellegű tevékenységet. De erre bővebben az írásban térek ki. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk