Nagy Károly: Magyar népesedési tendencia az Egyesült Államokban

            (In Valóság 2005/12   pp 120-124, Magyar Hivatalos Közlönykiadó) 

     Amerikát, felfedezése óta a „melting pot”, azaz az „olvasztótégely” metaforával iletik. Az ’50-es évekig ez a szó egészen jó kifejezte az ország vezetőiek alapfelvetését, az, hogy az igen vegyes összetételű lakosság asszimilálásával egységes ország, „osztatlan egységes nemzet” hozható létre.

Az utóbbi 50 évben az „olvasztótégely helyére a „mozaik” szó került.

A népszámlálások során 1980 óta kérdeznek rá a biztosok a lakosság származására, újra fontos lett az etnikai eredet és a kulturális örökség. Mára ez utóbbi megőrzését társadalompolitikai törekvéssé alakították, többek között multikulturális programok állami támogatásával, valamint kétnyelvű iskolák fenntartásával. 

„Az Egyesült Államokban 2000-ben végrehajtott népszámlálás eredményeként megállapították, hogy  1 398 724 (az összlakosság 0,042%-a) válaszolt a hosszú kérdőív  ’Mi a leszármazása, vagy etnikai eredete?’ kérdésre úgy, hogy magyar.” 

A kérdőíven a kulturális hovatartozásra vonatkozó másik kérdés így hangzott:

„ Beszél-e otthon az angolon kívül más nyelven? Melyik ez a nyelv?”

      A 2000-es népszámláláson a magukat magyar származásúnak valló polgárok csupán 8,43%-a (117 973 fő) jelölte meg a magyart az általa otthon beszélt nyelvnek. 

     Míg az amerikai „multikulturális mozaik” egyre inkább elfogadja az etnikai közösségek fontosságát, szomorú tény, hogy a magyar származású lakosság körében egyre kevesebben vannak, akik a magyar nyelvet is megőrzik.

A szerző szerint ennek három oka lehet:

1. 1956-ban több mint kétszázezer fő emigrált az Államokba. Azóta ekkora lélekszámú csoportnak nem sikerült kijutni. 1990 óta azonban meg is szűnt a tömeges kiáramlási kedv, így a természetes halandóság miatt folyamatosan csökken a magyar származásúak száma.
2. 1990-ben a rendszerváltás által bekövetkezett teljes szólás ás publikálási szabadság miatt az emigráns értelmiség visszatért, megkezdték műveik itthoni kiadását.
3. A kulturális örökség megőrzésének ideális lehetősége, ha hordozói szorosan egymás közelébe élve nagyobb közösséget hoznak létre. A magyarok zöme azonban elszórtan, nem magyar etnikai közösségben él.

     Igaz, ma már az Egyesült Államok politikusai jobban figyelnek az etnikai hovatartozásra, az ország egy hatalmas „olvasztótégely” marad, az amerikai kultúra egyre nagyobb teret hódít meg magának, már Európában is. 

„Ám az egyre globalizáltabbá váló világban mindenki számára nélkülözhetetlen a világ sokszínű kultúráinak ismerete.”