Erving Goffmann:Szereptávolítás
Szemtől szembe interakció:
A szemtől szembe tevékenységsorban való részvétel a résztvevőtől megköveteli, hogy akár mint fizikai mozgást végző,akár mint közlések befogadására és átadására képes személy,ura legyen saját magának.Ha vki idegességében képtelen egyensúlyban tartani szerepét,az egész rendszer látja el ennek a kárát.Minden résztvevő feladata, hogy megőrizze lelki egyensúlyát,közülük egy vagy több résztvevőnek az a feladata, hogy úgy irányítsa a cselekvést, hogy megóvja a többiek egyensúlyát.
1.Bizonyos képzettségre van szükség ahhoz, hogy vki kipróbálja erőit vmilyen szerepben.
2.Másrészt bizonyos tul.-ok kellenek a megfelelő szerepalakításhoz,ha már az illető megkapta a szerepet.
Körhintában ülő 2 éves gyerek,ahogy megüli a lovat:
3 tényező játszik fontos szerepet:
1. az elismert, vagy kifejezett ragaszkodás a szerephez.
2.a szerep eljátszásához szükséges jogosultság és tehetség bizonyítása.
3. aktív elkötelezettség.
Beteljesítés
1.Beteljesíteni egy szerepet annyit jelent, hogy az illető feloldódik a helyzethez illő virtuális énben,teljesen a képnek megfelelően mutatkozik,s kifejezések útján megerősíti, hogy elfogadja a szerepet.(a gyerek integet a körhintán szüleinek).
2.A szerep átfog bennünket.A szerep beteljesítésére jó példa:csapatvezetők baseball-meccsek alatt,közlekedési rendőr kereszteződésekben csúcsforgalom idején.
Az egyén színlelheti, hogy beteljesít egy szerepet,ezáltal eltitkolja, hogy nem ragaszkodik hozzá.És az egyén ragaszkodhat is egy szerephez,de mégsem képes teljesen beteljesíteni azt.
Amikor a gyerek ötéves lesz,teljesen másképp viselkedik már a hintalovon.(feláll a nyeregben,nem engedi oda szüleit,rosszalkodik,az önuralom korai jele megjelenik).A lovas nem vmilyen csekély jelentőségű,az interakció során felbukkant eseményért igazolja magát,hanem az egész szerepért.Az az én-kép,amely számára a puszta részvétel nyomán alakult ki,olyan, hogy aktívan manipulálva a helyzetet,szemmel láthatóan visszahúzódik tőle.A vakmerő viselkedés éket ver az egyén és szerepe,a cselekvés és a létezés közé.
Szereptávolítás(role distance):ezt hatásosan kifejezett hangsúlyos eltérést az én és vélt szerepe között,szerepeltávolításnak nev.
Azokra a viselkedésfajtákra vonatkozik,amelyeket a jelenlevők a szerepjátszó és a szerep közötti szoros kapcsolat szempontjából lényeges elemnek tartanak,méghozzá abból a szempontból lényegesnek, hogy utal rá:a szerepjátszó valószínüleg nem ragaszkodik a szerepéhez,sőt ellenáll neki.
Hét és-nyolcéves kor: tudatosan távol tartja magát ettől a szereptől(körhinta),a szerep számára,mert rájön, hogy a tőle fiatalabbak fortélyai,már számára méltóságon aluliak.
11-12 éves korban:komoly felelősséget jelent a fiúk számára a „férfi” mivoltuk,s nem egykönnyen találnak módot a körhintán a szereptől való távolságtartásra.Ki kell találniuk miként tartják meg a távolságot.A falovat igazi verseny lónak nézik.
Felnőttek:A körhintán lovagló felnőttek felnőtt módszerekkel tartanak távolságot szerepüktől.(megszorítják a biztonsági övet,keresztbe teszik kezüket.)És vannak,akik gyerekük miatt ülnek be,ők csak saját gyerekeikre vigyáznak,a lovaglás eseménye nem érdekli őket.
Aki a gépet iránytja.Azt sejteti, hogy maga a lovaglás nem nagy ügy számára.Könnyedén lépked le és föl a mozgó porondról.
Szereptávolítás és komoly tevékenység
A hasonszőrüekkel együtt végzett tevékenység a szereptől való távolságtartás erőteljesebb kimutatására ösztönöz,s az egyén ilyenkor inkább hajlandó kifejezni, hogy nem azonosul szerepével.
Gyanítható, hogy
1.a szereptől való távolságtartásnak védelmi funkciói vannak.
2.ha a mutatvány rosszul sikerülne,akkor ilyen ódon elhárítják az általa keltett rossz benyomást.
3.így nem járatják le magukat azok előtt,akik társadalmi helyzetüknél fogva sokkal jobbak
4.teljes mértékben ellenőrzésük alatt tarthatják azokat a fogyatékosságokat,melyeket viszont komolyan vesznek.
Szereptávolítást idéznek elő az olyan helyzethez kötött szerepek,melyek megalázónak érzett foglalkozási környezetbe állítják az egyént.
Szereptávolítás féluton áll a szerep előírta kötelezettségek és a tényleges szerepalakítás között.Ez a szakadék mindig gondot okozott a szociológusoknak.A szereptávolítás fogalma olyan szociológiai eszközt ad a kezünkbe,amellyel megvizsgálható a kötelezettség és a tényleges szerepalakítás eltérésének egyik típusa.De miért nem hajlandó az egyén azonosulni a szerepből fakadó énnel?Egyfajta elhárításról van szó.
Mikor az egyén eltávolodik vmilyen helyzethez kötött éntől,akkor nem egy önmaga teremtette pszichológiai világba vonul vissza,hanem inkább vmely más ,társadalmilag kialakult identitás nevében cselekszik.
Az egyén azért nem fogadja el teljes mértékben helyzethez kötött énjét,mert érdekelt magában a helyzethez kötött tevékenységrendszerben.Erre akkor jövünk rá,ha nem az egyén,hanem a helyzethez kötött rendszer szempontjából vizsgálódunk.A rendszer összetartását célzó egyes műveletekhez olyan egyénekre van szükség akik azonosulnak teljesen helyzethez kötött énjükkel.Így a rendszer mint egész érdekében kiaknázhatók a rendszerhez nem illeszkedő szerepek is.
Vezető sebész példája:kötelessége irányítani és vezetni egy sajátos tevékenységrendszert,ebben az esetben egy sebészeti műtétet.A vezető sebésznek urrá kell lenni az aggodalom felett, s hogy ezt elérje,saját méltóságából,a helyzetéből fakadó előnyökből kell alább adnia.Egyfajta alkudozás vagy megvesztegetés jön létre-a sebész számára a csoport garantálja az egyenletes munkát,cserébe ő „jófiúnak” mutatkozik.A sebészi illemtől néha távolságot kell tartani.A hibák jelentekzésénél a csoport tagjai felkészülhetnek arra,hogy kiigazító szankció következik,s ha nem hangzik el vmilyen odaillő megjegyzés,ez figyelemelterelésként hathat.A tréfás szankció megszüntetheti a feszültségforrást.Erving azt állítja, hogy aki hatékonyan akar irányítani egy műtétet,annak időnként esetleg olyan enyhe hangot kell használnia,amely veszélyezteti pozíciójának méltányosságát.Az alárendelt „fesztelenné tételének” klasszikus példája a tisztviselő,aki cigarettával kínálja a kihallgatott személyt.Ha úgy látszik, hogy a résztvevők spontán érdekeltsége az adott tevékenységben túlzott terhes,akkor a vezető sebész tréfával ütheti el a dolgot és terelheti el figyelmüket.Ez az ellenkezője az előbb mondottaknak.A vezető sebésznek meg kell őrizni a saját önuralmát is.A sebész kötelességének érezheti, hogy ne csupán válságos és problematikus időszakokban legyen teljes ura önmagának,hanem olyankor is amikor egyébként csendben maradna.Olyan érzések és gondolatok egyfajta „külsővé tételével találkozunk,melyek valószínűleg biztonságot és önbizalmat nyújtanak a csoport többi tagjának.a vezető-sebész házigazda szerepet játszik a saját összejövetelén,egyúttal viszont irányítója is műtéti csoportjának.A szereptávolítás és a társadalmi rangsorolás kapcsolata.A szereppel kapcsolatos formaságokra jellemző, hogy a betartásukat az adott helyzetben jelenlevő többi embernek kell jóváhagynia. és megerősítenie.A formaságok betartása biztosítja a hatalom és a társadalmi távolság status quóját.
Alárendelt személy tartja a távolságot szerepétől,ezt valószínűleg azzal magyarrázzák:
- Nem hajlandó a helyén maradni
- Vagy elutasítja a tekintélyt
- Az egészet az illető erkölcstelensége bizonyítékának tekinti.
Feljebbvaló tart távolságot:
- Status quo lazítására irányuló hajlandóságot fejez ki.
A szereptávolítás annak a személynek az előjoga,aki az adott interakcióban a feljebb való személy szerepét játsza.
A vonzerő és az apró,színes,kötetlen gesztusok rendszerint a magasabb posztokon levők kiváltsága.,néha tévesen úgy gondoljuk, hogy az egyént társadalmi kelleme segítette magas posztjára,holott ez a kellem mindenki számára elérhető,aki az adott posztra kerül.A sebészfőorvos és a szigorló orvos eltérő szereptávolítása mögött egyfajta munkamegsoztás vagy a szerep differenciálódása húzódik meg.
Azt állítjuk tehát,hogy az egyént olyasvkinek kell tekintenünk,aki expresszív helyzethez kötött viselkedését helyzethez kötött tevékenység-szerepekhez való viszonyában szerzi meg,de eközben minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál arra, hogy bizonyos szabadságot és mozgásteret nyerjen, hangsúlyozottan eltávolodjon attól a virtuális éntől,amely az adott helyzetben vár rá.
Az egyén úgy cselekszik,mintha azt mondaná:”Nem vitatom a dolgok menetének irányát,s együtt haladok velük,ugyanakkor azt akarom, hogy tudjátok,nem zártatok be teljesen az adott helyzetbe.”
A helyzethez kötött szereppel való azonosulás egyik alapvető korlátját az intézményes szerep kívánalmai jelentik,azé a szerepé,amelynek alapján az egyén hivatalosan részt vesz az adott tevékenységrendszerben.A sebészet olyan cselekedeteket is megkíván,melyek nem valók sebésznek,ugyanúgy,ahogy az anyaság is igényel bizonyos cselekvésformákat,melyek nem anyaiak.Az egyén bármely munkahelyen társadalmi viszonyok és csoportok része.Vannak az én-azonosulásnak bizonyos forrásai,pl. az életkori és nemi hovatartozás,melyek jelentősen áthatják a sebészi tevékenység rendszerét,módosítva a tevékenységet,ahol ez nem fenyegeti a helyzetet meghatározó feladat ellátását.
Azt állítja, hogy mikor az egyén azonosul azzal a helyzethez kötött szereppel,amelyet maga előtt talál ez nem azt jelenti, hogy minden egyéb szerepét a háttérbe szorítja.(a sebésznek néha férfiként kell viselkednie).
A sebészi szerep megengedi a kezdők ügyetlenségét,ugyanilyen joggal állíthatnánk azt is, hogy társadalmunk általában belátja, hogy az egyénnek mint szerepjátszónak időre van szüksége,míg beletanul szerepébe.
A nyugati társadalomban erősek a szerepekkel kapcsolatos elkülönítő tendenciák,s gyakran azt várják az egyéntől, hogy ha tevékenyen játszik vmilyen foglalkozási vagy szervezeti szerepet,akkor itt ne érezzen felelősséget egyéb,pl.családi kötöttségeiért,a keleti társadalmakban ezzel szemben nem érvényesül ez a fajta széttagoltság.
„Enyhítő körülmények”-felismerik a munkahelyen, hogy egyéb szerepekkel is törődni kell a munkásnak,s mikor egyéb szerepei miatt válságos állapotba kerül,bizonyos ideig elengedik,nem várják el tőle azokat a dolgokat a munkahelyen,amit az előtt elvártak.(pl.katonának szül a felesége,hazaengedik).
adri