- Pierre Bourdieu XX. századi francia szociológus, a II. világháború utáni szociológia egyik kiemelkedő alakja

- szociológiája széles spektrumú ( antropológusként kezdte pályáját),

→ foglalkozott: művészet szociológiával⇒ Művészet szabályai  /1993/

                          iskola- ill . oktatásszociológiával⇒ Homo Academicus /1984/

                                                                                    Az állami nemesek /1989/

-Bourdieu inkább konfliktuselvű volt, szociológiáját „leleplező” (csendháborító) szociológiának is szokták nevezni

→ társadalomfelfogása: a társadalomn megpróbálja elfedni tényleges működését

• a társadalom működési elve: a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése⇒ ezt igyekszik elfedni azáltal, hogy egy nyitott képződményként tűnteti fel magát.

- a társadalom működésében jellemző a szimbolikus uralom és a szimbólikus erőszak

• szimbólikus uralom: az a társadalmi asszimmetria, amely az uralommentesség illúzióját kelti, elfedi a társadalmi asszimmetriák létezését
• szimbólikus erőszak: erőszaktétel a megerőszakoltság érzete nélkül ( pl. divat)

- Bourdieu szerint a szociológus feladata a társadalom leleplezése, ő is erre törekszik, a társadalom működésének megmagyarázásával, az egyenlőtlenségek újratermelődésének bemutatásával 

- szociológiájának 2 központi fogalma: a mező és a habitus

- ezeket a fogalmakat már mások is használták

   → Kurt Lewin a mezőt

   → Norbert Elias a habitust, A civilizáció folyamata című művében

- Bourdieu vezette be ezeket a fogalmakat a szociológiai köztudatba, ő tette népszerűvé őket

- e két fogalmon keresztül probálja meg feloldani a szociológiában (és a társadalom- tudományokban) meglevő alapkonfliktust, a módszertani individualizmus (mikroszociológia) és a módszertani kollektivizmus (makroszociológia) között

• Mikroszociológia: az emberi cselekvésekből indul ki, innen magyarázza meg a társadalmi jelenségeket és a társadalmi intézményeket. Ez a weberiánus megközelítés
• Makroszociológia: a társadalomból, mint objektív emberfeletti képződményből indul ki, amely kényszerítő erővel hat az emberek cselekvéseire. Ez a durkheimiánus megközelítés

- ez a két szemléletmód állandó konfliktust jelent a szociológiában

- Bourdieu ezt hamis szembenállásnak tartja

→olyan integrált paradigma kialakítására törekszik, amely mindkét megközelítés szempontjait figyelembe veszi, amelyben feloldódik a mikroszociológia és a makroszocioógia konfliktusa

- a habitus fogaloma közvetítő szerepet tölt be, összeköti a kétféle megközelítést 
 

A mező

- a mező a társadalmi térnek egy speciálisan megszerveződött szegmense

- társadalmi tér:

• metafora, nem egyenlő a fizikai térrel
• olyan képződmény, amelyet az emberek és csoportok  közötti társadalmi távolság alkot

- társadalmi távolság: a társadalom egy adott időszakában a társadalom számára fontos különbségek/ egyenlőtlenségek rendszere

• ez sem térbeli távolság ( bár előfordulhat, hogy a tényleges fizikai távolság és a társadalmi távolság egybeesik→ pl. színházban elhelyezkedés- páholyban, elől, hátul stb.)
• azok a különbségek jelölik ki a társadalmi távolságot, amelyeket az adott társadalom különbözőségként értékel

                  → pl. jövedelem, iskolai végzettség

• kortól és társadalomtól függő, hogy az adott társadalmi térben mi jelöli ki az emberek közötti társadalmi távolságot

                  → pl. ma: iskolai végzettség alapján határozódik meg a társadalmi távolság

                   középkorban: a jogállás volt fontos – nemes vagy nem nemes? 

- a társadalmi tér állapota kifejezi a társadalom statikáját → hogy mi alapján rendeződnek a különbségek

- de a társadalmi tér nemcsak statikus képződmény, hanem dinamikus is, mozgásban van

→ kétféle módon:

1. változik az egyének egymáshoz viszonyított pozíciója az adott tér logikája alapján ( pl diplomát szerez)
2. megváltozik a társadalmi tér logikája, megváltoznak a strukturáló szempontok

        ⇒ szubverzió : felfordulás, új rétegző szempontok váltják fel a régieket 

- tehát a társadalmi mező a társadamli tér egy sajátosan megszerveződő része

- a társadalmi térnek nem minden része mező, de minden mező része a társadalmi térnek

- a mező az emberek (cselekvők) közötti sajátos viszonyrendszer

- a mező olyan szerveződés, amelyben az emberek különböző erőforrások  (tétek) megszerzéséért, illetve megtartásáért küzdenek

- a mező lehatárolt: határainak kérdése a mezőn belül vitatott

   → határai empirikusan ott húzódnak, ameddig a mező hatásai érvényesülnek, vagyis ameddig emberek / csoportok között harc folyik különböző erőforrások megszerzéséért

- a mező belső integráltságát az adott mezőben levő tétek (enjeux) megszerzéséért ill. megtartásáért folytatott küzdelem jelenti

- a mezőben egyszerre van jelen a konfliktus és a konszenzus

    → konfliktus: a mező résztvevői eltérő mértékben részesülnek az erőforrásokból

    → konszenzus: azok az erőforrások, amelyekért a küzdelem folyik mindenki számra egyaránt fontosak

⇒ a konfliktus előfeltételezi a konszenzust, azt hogy a mező cselekvői hallgatólagosan egyetértsenek az adott tét értékében

- a mező az állandó harc színtere→ ez a normális állapota

- amennyiben az uralmi helyzetben levők megtörik és semlegesítik az elnomott helyzetben levők ellenállását és reakcióit, megszűnik a harc ⇒ a mezőből apparátus lesz

• ez a mező patologikus állapota, valójában sohasem következik be

- a mezőben különböző tétekért → eltérő típusú tőkékért folyik a versengés

- Bourdieu a tőke 4 alaptípusát különbözteti meg:

1. gazdasági
2. kulturális
3. társadalmi (kapcsolati)
4. szimbólikus

1. gazdasági tőke

azok az erőforrások, amelyek pénzben kifejezhetőek

→ pénz, vagy ami pénzzé tehető 

2. kulturális tőke

a kulturális javak

→ 3 altípus:

1. inkorporált

-  belsővé tett kulturális tőke → képesség, tehetség, tudás, kézség

- személyiségbe épült

- elsajátítása a szocializáció során történik

- nem adható át rövid idő alatt → csak a nevelés folyamatában

- személyes beruházást, erőfeszítést igényel az elsajátítása

-a társadalom intézményei által nincs hitelesítve

2. intézményesült

- az inkorporált tőkének a titulusokban megnyilvánuló formája

- a társadalom különböző, erre hivatott intézményei által hitelesített inkorporatív tőke

→ pl. diploma, nyelvvizsga, jogosítvány

- megszerzéséhez gazdasági tőke is szükséges

3. objektivált

- a kulturális tőke tárgyiasult formája

             - ez vezethető vissza legjobban  a gazdasági tőkére

- olyan tárgyak, amelyek kulturális értékkel bírnak

→ pl. könyv, festmény stb.

             - könnyen átadható, de csak a tulajdonjogot lehet átruházni, az elsajátítás inkorporált

               tőkét feltételez  (pl. egy festmény élvezete)

             - a kulturális tőke ezen fajtája vezethető vissza legjobban a gazdasági tőkére

• a kulturális tőke típusai összekapcsolódnak:

   - az intézményesült kulturális tőke mögött inkorporált áll

   - az inkorporált tőkéhez objektivált tőke szükséges

   - az objektivált tőke elsajátítása inkorporált tőkét feltételez 

3. társadalmi tőke

kapcsolatok / szociális kötelékek révén elérhető erőforrások

nagysága függ:

     - a kapcsolati háló kiterjedtségétől

     - azoknak a tőke nagyságától, akikkel kapcsolatban áll

     - a kapcsolati hálóban levő személyek mennyire bocsátják rendelkezésre az

       erőforrásaikat

⇒ tehát a társadalmi tőke, a szociális kötelékek által mozgosítható erőforrásokat jelenti

növeléséhez gazdasági tőke szükséges→ mivel állandó kapcsolattartást igényel = idő és pénz 

4. szimbólikus tőke

-absztrakt tőkefajta→ a birtokolt javak társadalmi értékelése, megbecsültsége

-függ a társadalmi tradícióktól, a társadalom értékelési szempontjaitól

- két eltérő formája lehet:

• lekötelezettségi →az ajándékozó fél felé való lekötelezettség
• tekintély-tőke →ajándékozásból, vagy fitogtató fogyasztásból származó tekintély

     - a különböző mezőkben a csoportok a szimbólikus tőke terén is küzdelmet folytatnak

        → egyes egyének ill. csoportok arra törekszenek, hogy az általuk birtokolt               

             attribútumokat értékesnek fogadtassák el az adott mezőben 

- a különböző tőkefajták egymásba átalakíthatók, átválthatók

   → rekonverzió

        - a rekonverzió stratégiáját alkalmazzák a különböző csoportok, hogy a mezőn belüli     

          pozíciójuk megmaradjon, ill. javuljon

   pl. mai társadalomban a szakértelem, a képzettség felértékelődött

       → ezért:

                                   rekonverzió                        rekonverzió

           gazdasági tőke   →→→     kulturális tőke   →→→   gazdasági tőke

    beruházás a gyere-                  oktatás, képzettség                vezetői állás

    kek taníttatásába 

- Bourdieu gyakran alkalmazza a játék-hasonlatot a társadalmi mező bemutatására

• játékosok különböző kártyákkal rendelkeznek
• a kártyák ütőerejét (és azt, hogy mennyi aduval rendelkeznük) az határozza meg, hogy milyen játékot játszunk

   → a tőkefajták hierarchiája aszerint változik, hogy melyik mezőről van szó

      - a tőkék relatív értéke nem csak a különböző mezőkben, de ugyanazon mező  

         különböző állapotaiban is eltérő lehet

    •       a játékosoknak a játékban való relatív erejét, a játéktérben elfoglalt pozícióját és  

             játékstratégiáját az határozza meg, hogy mennyi zsetonja van

      → hogy mekkora az általa birtokolt tőkék globális volumene, és ez hogyan  

             strukturálódik ( melyikből van több, melyikből kevesebb)   

    •      a játék résztvevői részvételükkel hallgatólagosan elfogadják a játékot és a    

            téteket,

            egyúttal hozzájárulnak a játék újratermeléséhez és a tétek értékében való hit  

            kialakításához, növeléséhez

- a mező elemzésének módszere → 3 mozzanatot kell figyelembe venni:

   1. a mezőnek a hatalmi mezőhöz képest elfoglalt helyét

   2. a cselekvők és intézmények pozíciói közötti viszonyok objektív szerkezetét

   3. a cselekvők habitusát 

A habitus

- a habitus az a fogalom, melynek segítségével a módszertani individualizmus és a    

   módszertani kollektivizmus társadalom-szemléletének összebékítésére tesz kísérletet

- a habitus: a személyiségbe beépült tartós beállítódások / diszpozíciók rendszere

- közvetít a mező ( mint egyénektől függetlenül létező adottság) és a gyakorlati cselekvés   között

• a tőlünk független objektív valóság ( a mező) : opus operandum ( „kidolgozott mű”)
• a gyakorlati cselekvés: modus operandi („ cselekvés módja”)

-a kettő összekapcsolódása a habitus közvetítésével:

    opus operandum (pl. egyetem) → habitus → modus operandi (pl. jegyzetelés az órán)

- a habitus a mező lenyomata, amely a szocializáció során épül be személyiségünkbe

- a habitus generálja a gyakorlati cselekvéseinket

- működése rejtett és reflektálatlan

   → csak a gyakorlati cselekvésekből lehet visszakövetkeztetni a habitusra

- a habitus elfedi társadalmi eredetét → a személyiség rejtett attribútumaként tűnteti fel azt, aminek társadalmi eredete van

- a habitus tehát a társadalmi helyzet mentális és szimbólikus lenyomata, amely a gyakorlati cselekvést generálja

- a habitusnak sokféle komponense van:

  → pl. testi habitus ( hexis), beszédhabitus, öltözködési mód, stb.

- La Distinction című művében Bourdieu azt mutatja be, hogyan rétegződik a társadalom az ízlésben megnyilvánuló habitusok szerint 

- a habitus és a mező „ontológiai cinkossága”

• mező és habitus kölcsönösen feltételezik egymást

⇒ a mező strukturálja a habitust, amely olyan gyakorlati cselekvéseket generál, amelyek visszahatnak a mezőre, erősítik kohézióját, hozzájárulnak fennmaradásához

→ ez alapján kérdés, hogy hogyan magyarázható meg a szubverzió? 

Osztályhabitus

- az egyén gyakorlati cselekvései összhangban vannak az osztályhoz tartozó többi egyén gyakorlati cselekvésével ( nem tudatosan) → ezt az osztályhabitus magyarázza

- az osztályhabitus: hasonló társadalmi helyzetű emberek tartós diszpozícióban megynilvánuló hasonlósága

   → a habitus a társadalmi helyzet mentális lenyomata

- a hasonló társadalmi háttér építi be az osztályhabitust

- mindenki a valóságos helyzetének megfelelően él→ a habitus által kialakított gyakorlatok igazodnak az objektív körülményekhez

- a habitusok generálják az osztály objektív stratégiáit

   → azokat a strukturált gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak az adott osztály fennmaradásához

- ezek a reprodukciós stratégiák, amelyek azoknak a gyakorlatoknak a rendezett és egy cél felé irányuló sorozata, amelyet minden csoportnak ki kell termelnie ahhoz, hogy önmagát csoportként újratermelje

- a reprodukciós stratégia része pl.: a termékenységi és az iskolai stratégia 

• a középosztálynál a legalacsonyabb a termékenység és a legmagasabbak a taníttatásra fordított költségek

→ ok: az iskolai stratégia révén próbálják helyzetüket megtartani illetve javítani, ez az

     egyetlen érvényesülési lehetőségük gazdasági tőke híján

        -a csoport reprodukciója/ fennmaradása ennél az osztálynál függ leginkább az iskolai

          tőkétől

        → ők nem rendelkeznek nagy gazdasági tőkével, ezért a kulturális tőkébe fektetnek be

               → gyermekeiket taníttatják, hogy ezáltal érvényesülni tudjanak

        - mivel gazdasági tőkéjüket növelni nem tudják, ezért a fogyasztók, a gyermekek számát              

           csökkentik

- a habitus sémák (észlelési, értékelési, cselekvési sémák) formájában rakódik le az egyénekben

- ezek a sémák biztosítják, hogy a gyakorlatok generációkon át hasonlóak maradjanak