20. tétel
Tagai Lilla 2007.05.28. 11:45
G. H. Mead és a szimbolikus interakcionizmus
George Herbert Mead a Chicagoi Egyetem pszichológia tanszékén dolgozott, az egyetem egyik klasszikusának tekintjük, nagy hatással volt hallgatóira.
Társadalomszemlélete a szociológia és a pszichológia metszéspontján helyezkedik el.
Őt nevezik a szimbolikus interakcionizmus megalapítójának, bár a felfogásnak ezt a nevet egyik tanítvány, Blumer adta.
A társadalmi folyamatok az emberek közötti társas kölcsönhatások (interakciók) révén zajlanak le, ezek létrejöttéhez szükség van bizonyos szimbólumokra.
Mead abból indul ki, hogy az egyén és a csoport vagy az egyén által létrehozott társadalmi formák kölcsönösen feltételezik egymást, nem léteznek egymás nélkül, ez pedig nem rendelkezik ontológiai primátussal. A csoport nem értelmezhető annak belátása nélkül, hogy indivídumok alkotják.
A szimbólumok csakis az emberekre jellemzők, az állatokra nem. A beszéd pl. egy szimbólum: van egy önmagán túlmutató jelentése.
Mead közel áll a módszertani individualista elméletekhez: amikor a társadalmak képződményeit vizsgálja, az egyéni cselekvésből indul ki.
C. H. Cooley csoportkutatással foglalkozott, ő használta a „Tükörkép-én” metaforát à „Looking-glass self”
- Az ember pszichikuma amikor kialakul, nagy részben a társas kölcsönhatásokban érhető tetten
- 3 stádiuma van:
1: megtervezzük énünk reprezentációját (Goffman szerint ez a ”Backstage” állapot), 2: énünk prezentációjára reagálnak az interakciós partnerek, 3: beépítjük énünkbe mások reakcióit à énünk nem kis részben egy szociális képződmény, ezért nevezzük tükörkép-énnek is. (+ a társas közeg kultúrája is, amelyben élünk)
Mead és Cooley is a konstruktivista szemlélet hívei voltak. Azt állították, hogy énünk megfelelően dolgozza fel az őt ért benyomásokat, ezért leszünk más-más személyiségek.
Behaviorizmus: különbözik ettől. Az emberek és a környezet kölcsönhatásait ingerekkel igazolják, írják le. Azt mondják, a személyiségünket, attitűdjeinket a minket ért ingerek alakítják, vagyis az, hogy milyen válaszreakciók vannak környezetünkben. Ha pozitív a visszajelzés a környezet részéről, akkor azt személyiségünkbe építjük, ha negatív, akkor pedig a jövőben elkerüljük. A behaviorizmus nem ismeri el a kreativitást, ami a szimbolikus interakcionizmusnál már megvan, ezért is nevezzük ez utóbbit kreatív vagy konstruktív társadalmi szemléletnek.
Mead szimbólumaiban alapvető fontosságú a kommunikáció, de egy adott természeti vagy szociális tárgynak más jelentést is tud adni.
Társas kölcsönhatás kell ahhoz, hogy szimbólumokat sajátítsunk el, két fázisa van: a) szerepjáték (play): megtanuljuk az adott kultúra elsajátítását, szerepeinek társadalmi jelentését b) szabályozó játék (game): nem csak, hogy átvesszük a szerepeket, hanem tisztában vagyok a szerepek közötti társadalmi konfliktusnak.
Mead szerint ennek során alakul ki az ember társadalmisága: kialakul a fontos vagy jelentős és az általános másik.
Személységünket két részre osztja: a) reaktív én („I”): az énünk szocializálatlan része, a felfedező én. A Személyiség azon komponense, amely az interakcióban mindenféle szociális reakciókban jön létre. Feldolgozzuk az információkat, beleépítjük a felépített énbe. b) felépített én („me”): azokat a tudattartalmakat jelenti, amelyekbe az adott társadalom szabályozórendjei vannak, pl. tapasztalatok. Kifejeződik a szocializáltság.
|