és Mező­gaz­da Na­pokon

2007. áp­ri­lis 27-28-29.

Hód­mező­vá­sár­hely, 47-es főút 195-ös km
Hód-­Mező­gaz­da Zrt. Ki­ál­lí­tá­si Cent­ru­ma

Az el­múlt é­vek so­rán a ma­gyar mező­gaz­da­ság e­gyik leg­na­gyobb je­lentő­ségű szak­ma­i ta­lál­ko­zó­já­vá vált az Al­föl­di Ál­lat­te­nyész­té­si Na­pok Szak­ki­ál­lí­tás és Vá­sár, a­me­lyet a hód­mező­vá­sár­he­lyi Hód-­Mező­gaz­da Zrt. szer­vez kez­dettől fog­va a Ma­gyar Ál­lat­te­nyésztők Szö­vet­sé­gé­nek je­lentős se­gít­sé­gé­vel. A ran­gos szak­ma­i ren­dez­vény 2005-től a nö­vény­ter­mesz­té­si á­ga­zat be­mu­ta­tá­sá­val is bő­vült, s így a ki­ál­lí­tás el­ne­ve­zé­se 2007-től Al­föl­di Ál­lat­te­nyész­té­si és Mező­gaz­da Na­pok­ra vál­to­zott. A rész­vény­tár­sa­ság te­rem­tet­te meg Ma­gyar­or­szá­gon az új­ko­ri ál­lat­ki­ál­lí­tá­sok kul­tú­rá­ját, s ve­zet­te be az ál­lat­bí­rá­la­to­kat a leg­fej­let­tebb ál­lat­te­nyésztő orszá­gok min­tá­ja a­lap­ján. 2007-­ben im­má­ron ti­zen­ne­gyed­ik al­ka­lom­mal ad ott­hont a kül­le­mé­ben is lenyű­göző ál­lat­ki­ál­lí­tó­i te­rü­let a ren­dez­vény­so­ro­zat­nak. Kel­le­mes han­gu­la­tú, ma­gya­ros s­tí­lu­sú nád­fe­de­les fa ál­lat­be­mu­ta­tó te­rek kö­zött jár­va a vi­dék leg­na­gyobb mezőgazda­sá­gi szak­ma­i ta­lál­ko­zó­ja fo­gad­ta a lá­to­ga­tó­kat. A vásáron számos kiállító mutatta be termékeit, szolgáltatásait, ezen túl a hagyományokhoz híven számos tömegeket megmozgató esemény zajlott párhuzamosan, például a háziállat-fajtabírálatok.

Az ál­lat­te­nyész­tés hat á­ga­za­ta, a ló-, a szar­vas­mar­ha-, a ser­tés-, a juh-, a kecs­ke és a ba­rom­fi­te­nyésztők mel­lett az ál­lat­te­nyész­tés sza­ki­pa­rá­nak leg­je­le­sebb kép­vi­selői mu­tat­koz­tak be Hód­mező­vá­sár­he­lyen. A nyil­vá­nos s­how-­bí­rá­la­tok, te­nyész­ál­lat-ár­ve­ré­sek a min­den­ko­ri ha­za­i ál­lo­mány él­vo­na­lá­nak ak­tu­á­lis ké­pét tük­rö­zték. Tük­röz­ték az­t a pi­a­ci hely­ze­tet is, a­mi­kor az á­ga­zat gaz­da­sá­gos­sá­gá­nak mély­pont­ja mi­att ke­ve­sebb ser­tést hoz­tak a ki­ál­lí­tás­ra, vagy ke­ve­sebb te­he­net, de az­t is meg­mu­tat­ja min­den év­ben, mi­ben tör­tént vál­to­zás az el­őzőek­hez ké­pest. Mi­vel az ál­lat­te­nyész­tés nél­kü­löz­he­tet­len lé­te­le­me a nö­vény­ter­mesz­tés, e­zért fejlő­dött az é­vek so­rán a ki­ál­lí­tás to­vább és ad mi­nél több he­lyet a nö­vény­ter­mesz­tés­nek és a gép­ki­ál­lí­tó­i rész­nek is. Így az­tán a sza­po­ro­dás­bi­o­ló­gi­á­tól a tar­tás­tech­no­ló­gi­án át a ta­kar­má­nyo­zá­sig min­den, az ál­lat­te­nyész­tés­hez szük­sé­ges szak­te­rü­let kép­vi­selőit meg le­het ta­lál­ni az áp­ri­lis vé­gi se­reg­szem­lén.

Az i­de­i ki­ál­lí­tás­ra már bő­ví­te­ni kel­lett az i­de­ig­le­nes ki­ál­lí­tó­i csar­no­kot, o­lyan so­kan je­lent­kez­tek. Összesen több mint négyszáz kiállító volt jelen, köztük 252 cég. A nagy ér­deklő­dést az is ki­vált­hat­ja, hogy a ter­melők és te­nyésztők itt öt­le­te­ket kap­hat­nak a ha­ma­ro­san meg­je­lenő, az Európai Unió által ki­í­rás­ra ke­rülő pá­lyá­za­tok meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz. Va­la­mint min­den bi­zonnyal mér­ce az is, hogy az Ál­lat­te­nyész­té­si Na­pok hi­te­les, i­gé­nyes és szak­ma­i ki­ál­lá­sá­val vív­ta ki ma­gá­nak az el­is­me­rést a részt­vevő cé­gek kö­zött, a­kik jó­ né­há­nyan kez­dettől fog­va fon­tos­nak tart­ják az áp­ri­li­si hód­mező­vá­sár­he­lyi ren­dez­vényt. A ki­ál­lí­tók ma már az or­szág egész te­rü­le­téről jön­nek, va­la­mint a kül­föl­di­ek kö­zül is van­nak vissza­já­rók már Bel­gi­um­ból, A­uszt­ri­á­ból, Len­gyel­or­szág­ból, Szlo­vá­ki­á­ból, O­lasz­or­szág­ból és Szer­bi­á­ból is. Ér­de­kes­ség, hogy a ta­va­lyi dísz­ven­dég ki­ál­lí­tó, Szlo­vá­ki­a ré­széről szin­tén nagy volt az ér­deklő­dés mind új ki­ál­lí­tó­ként, mind lá­to­ga­tó­ként.

A programok színes kavalkádja nagyon vonzónak bizonyult, hiszen a három nap alatt a belépődíj ellenére is – több mint ötvenezren látogattak ki az eseményre. A Hód-Mezőgazda Zrt. vezetősége is az utóbbi idők legsikeresebb rendezvényeként értékelte a sorban a 14-es számot viselőt. Ki kell még azt is emelni, hogy a díjazottak között két megyei céget találhattunk. Egy szegedi cég univerzális traktor forgalmazójaként nagydíjat, míg egy hódmezővásárhelyi kamionmérleg-család kifejlesztéséért vehetett át innovációs díjat a szakmai zsűritől.

A 2007-es ki­ál­lí­tás né­hány új­don­sá­ga:

1., Har­ma­dik é­ve hív a ren­dez­vény dísz­ven­dég ki­ál­lí­tó or­szá­got, ez Ro­má­ni­a és Szlo­vá­ki­a után 2007-­ben Szer­bi­a volt. A Szerb Mező­gaz­da­sá­gi, Er­dé­sze­ti és Víz­gaz­dál­ko­dá­si Mi­nisz­té­ri­u­mot annak ál­lam­tit­kára kép­vi­sel­te a te­nyésztők, ter­melők kí­sé­re­té­ben. A meg­nyi­tó nap­ján a ma­gyar szak­mi­nisz­ter­rel, G­ráf Jó­zsef­ Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszterrel találkoztak Hód­mező­vá­sár­he­lyen.

2., A ki­ál­lí­tás má­so­dik nap­ján ren­de­zte meg a Hód-­Mező­gaz­da Zrt. a
IV. Or­szá­gos Ló­vá­sárt, a­mit ed­dig ta­vasszal és ősszel tar­tot­tak, de most össze­kap­csol­ták a három nap szak­ma­i pro­gram­já­val.

3., Tech­ni­ka­i el­ő­re­lé­pés volt a han­go­sí­tás­ban és ab­ban is, hogy a lát­vá­nyos és nép­szerű­ség­nek ör­vendő s­how-­bí­rá­la­to­kat nagy ké­pernyős ki­ve­títőn is fi­gye­lem­mel kí­sér­he­tték a lá­to­ga­tók. Így az egy­szer­re több hely­szí­nen fu­tó pro­gra­mok kö­zött is job­ban tud­tak vá­lo­gat­ni, il­let­ve me­net köz­ben is fo­lya­ma­to­san ér­te­sül­het­tek az e­gyéb pro­gra­mok­ról, távolabbi helyszíneken éppen zajló eseményekről.

5., A szer­vezők i­gye­kez­tek kom­for­to­sabbá ten­ni a szak­ma­i ki­ál­lí­tók itt-­tar­tóz­ko­dá­sát. A vil­la­mos e­ner­ge­ti­ka­i rend­szer tel­jes fel­ú­jí­tá­sa és bő­ví­té­se is szük­sé­ges­sé vált már a fo­ko­zott i­gény­be­vé­tel mi­att. Az é­vek so­rán nem el­ő­ször ke­rült sor tel­jes pad­lósző­nyeg cse­ré­re az egyik csar­nok­ban, a­hol a már kis­sé meg­ko­pott e­le­me­ket is ú­jak­kal pó­tol­ják. A tisz­ta, ren­de­zett kör­nye­zet­re a­zon­ban min­den­ki­nek ü­gyel­ni­e kel­lene. A kom­for­to­sabb il­lem­he­lye­ket ma már szin­tén el­vár­ják mind a ki­ál­lí­tók, mind a lá­to­ga­tó nagy­kö­zön­ség.

6., I­dén el­ő­ször be­lép­ti dí­jas volt a ki­ál­lí­tás: 500 Ft be­lépő­díjjal és  1000 Ft-os par­ko­lá­si költ­séggel kellett számolniuk a kilátogatóknak.

Miniszteri megnyitó

27.-én, pénteken a nyitóünnepség vendégeit parádés hintóval szállították a helyszínre, ahol rezesbanda gondoskodott a térzenéről, a rendezvényt pedig óriáskivetítő segítségével kísérhették figyelemmel azok is, akik a tömeg miatt ezt nem tehették volna meg.
Az idén második alkalommal egészült ki gépkiállítással is a hagyományos állattenyésztési seregszemle. Ennek szimbolikus jelentősége is lehet, hiszen éppen a magyar mezőgazdaság - ezen belül az állattenyésztés - az, melynek rendkívül alacsony a gépi ellátottsága a fejlett uniós államokhoz képest.

Gráf József Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter nyitotta meg a rendezvényt. Elmondta, hogy készen van az elkövetkező hét esztendő állattenyésztési programja, amelyet nem a Mezőgazdasági Minisztérium, hanem a szakma képviselői dolgoztak ki a legkisebb részletekig A magyar állattenyésztők hagyományos ünnepének nevezett háromnapos rendezvényen kifejtette: úgy gondolja, hogy a program azért is igen fontos, mert a magyar mezőgazdaság és különösen az állattenyésztés válaszút elé érkezett. A továbbiakban két esélyünk van az uniós körülmények között: vagy lemaradunk a versenyben, vagy fölvesszük a kesztyűt és utolérjük, de ha lehet, el is hagyjuk versenytársainkat legalább a hagyományos ágazatokban. Az állattenyésztés, mint a mezőgazdaság nehézipara nélkül az ágazat nem lehet sikeres.

Van néhány alapvető dolog, amire bízvást támaszkodhatunk: például az, hogy a magyar élelmiszereknek változatlanul jó a híre, az elmúlt évben 3,5 milliárd eurónyi exportot volt képes elérni az ágazat, amelynek pozitív a szaldója, hiszen a behozatal jóval kevesebb, 2 milliárd eurónyi volt. A nehéz, de jól fizető piacaink közül Olaszországba 22 százalékkal, Németországba 16 százalékkal, Ausztriába 10,5 százalékkal többet exportáltunk, mint egy évvel korábban. Reményt ad az is, hogy a 2003-as mélypont után tavaly 60 milliárd forint fölött volt az ágazati eredmény. Ez ugyan még nem a tervezett 100 milliárd forintos eredmény, de a 2003-as mínusz hét milliárdhoz képest talán már szép előrelépésnek mondható.

Viszont még előttünk vannak olyan lépések, amelyek az állattenyésztés számára is nagyon fontosak az uniós környezetben - mondta még Gráf József. Nem lesz könnyű, hiszen az EU-s tárgyalók nagyon kemények, viszont megértik a gondjainkat, ha azokat egyértelműen, szakmailag alátámasztva tárjuk eléjük. Csak így volt lehetséges elérni, hogy a 2013-ig tartó időszakra felhasználható 1300 milliárd forintos támogatásnak majdnem a felét a műszaki megújulásra, a technikai fejlesztésre tudjuk költeni. Erre - egyebek közt - azért is szükség van, mert míg Franciaországban több mint 5000 euró, Ausztriában 10 ezer euró fölötti az egy hektárra jutó eszközérték, addig Magyarországon csak 2200-2300 forint. Ez az a hátrány, amelyet csökkenteni kell. Az állattenyésztésben különösen nagy gondok vannak, elsősorban azért, mert az elmúlt 20 évben ez az ágazat mostoha gyereke volt általában az agrárkormányzatnak és maga a mezőgazdaság a mindenkori kormányzatnak. Arról, hogy hova kell ebből a helyzetből eljutni, a miniszter ezt mondta: „a magyar mezőgazdaság termelését hét év alatt legalább 20 százalékkal, tíz év alatt 30 százalékkal kell növelni. Mivel a megnövekedett árumennyiséget az unióban nem tudjuk eladni, ennek a felét más klasszikus, hagyományos piacainkon kell értékesíteni.” Ezért jó, hogy az ilyen kiállításnak, mint a hódmezővásárhelyi XIV. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napoknak is van kiemelt vendége, jelenleg Szerbia (tavaly Románia volt), mert azt gondolja, hogy a két ország közötti együttműködés azt is mutatja, hogy Magyarország nemcsak az unión belül keresi az értékesítési lehetőségeket. Nem szabad bezárkózunk a közösségbe, hanem azon kívül Oroszország, Szerbia, Horvátország, Ukrajna is rendkívül fontos a hazai agrárium piaci terjeszkedésének.

A magyar állattenyésztésnek még egy igen nagy előnye van - mondta Gráf József -, az, hogy ismerjük ezt a szakmát és értünk hozzá, és ha ezt a kiváló adottságokkal összetesszük, akkor nem lehet különösebb gond az elkövetkező időszakban. Azt kívánta minden állattenyésztőnek, hogy végre erkölcsileg és anyagilag is jussanak révbe, tartsák meg a kiváló minőséget, haladjanak a korral az eszközök megújításában is, hiszen erre most nagy lehetőségük lesz, mert csak így tudjuk a helyünket megőrizni. Gráf József ezúttal is kijelentette: Magyarország agrárország volt, mindig az is marad!

Lovas programok

Naprakész információkkal és változatos programmal várta az érdeklődőket a Magyar Lótenyésztők és Lovas Szervezetek Szövetsége. Az 1989-ben alapított szervezet elsődleges célja a tenyésztéssel összefüggő jelölő feladatok végrehajtása mellett az érdekvédelem és a szakmai lobbi. A szövetség társult tagjai a lovassportok, a lóverseny, a hagyományőrzés és a lovas turizmus területén tevékenykednek. Ily módon az MLLSZ összehangolja és képviseli a lovas ágazat különböző területeit, előmozdítja a lótenyésztés, a lovassport, a lóversenyzés és a lovas élet területén működő más szervezetek közös szakmai céljainak megvalósítását, hazai és nemzetközi szinten is eredményes képviseletét. Magyarországon az elmúlt szűk két évtizedben jelentősen csökkent a lovak száma, jelenleg mintegy 70-80 ezer található az országban. Ennek elsődleges oka a volt nagyüzemek megszűnésében keresendő. Bíztató mindenek előtt az, hogy a ló, mint faj bekerült a hazai és az uniós támogatási rendszerbe, ráadásul nem is vonatkoznak rá kvóták. Ugyancsak biztató, hogy felértékelődik a lovak szerepe a turizmusban, a sportban, a kultúrában, sőt az egészségügyben is.
A szakemberek jótékony hatást remélnek a hazai szerencsejáték-szabályok változásától is: ha a lóversenysport társadalmiasodna, azaz kiterjesztenék a fogadás rendszerét (például a világháló segítségével), az nem csak a jövedelmezőség, hanem a hazai lovas kultúra területén is javulást hozhatna.

V. Bográcsos Marhapörkölt-főző verseny

Ezen nemes gasztronómiai küzdelem a szombati napra esett. A sorban az ötödik ilyen versenyről lévén szó, maga a verseny is már kezd hagyományossá válni ezen a háromnapos rendezvényen, mintegy kulináris élménnyel kibővítve a programok amúgy is egyre szélesebb spektrumát. A „verseny pörkölt”-ünk elkészítésének egyes munkafázisai között (ami az egész délelőttöt felölelte), valamint a kora esti óráig jutott időm a kiállítás nagy részének bejárására is. Ha az emlékezetem jól csal, akkor harmadjára „vonultam fel” a kiállításon. Néhány évvel ezelőtt szülői felvezetéssel, tavaly pedig már a főzőversenyen. Ezáltal első kézből meg tudom állapítani, hogy a rendezvény tényleg egyre több embert mozgat meg, egyre színvonalasabb és professzionálisabb a szervezés. Akkor most pár szóval emlékezzünk meg magáról a főző versenyről is:

Reggel hét órakor értünk ki a tett helyszínére és mint „fellépők”-nek nem is kellett se belépődíjat, se parkolási költséget fizetnünk. Így rögtön a versengés helyszínéhez vettük az irányt. Két autóval érkeztünk és amelyben én gurultam a helyszínre, azt a tavalyi rendezvény egyik szervezője vezette. Tehát ismét bebizonyosodott, hogy az ismeretség mennyivel gördülékenyebbé tudja tenni az ember fiának előrejutását. A több mint 30 induló csapat közül mi a 22-es „kopjafát” kaptuk, melyet büszkén tűztünk ki bográcsunk és munkasátrunk elé. Reméltük, hogy nem a 22-es csapdájába estünk már rögtön kora reggel. Csapatunk a keresztségben a „Lázár Zsolt és barátai” nevet kapta. Két főzőmesterrel dogoztunk, a többiek főként anyagbeszerzőként és –feldolgozóként serénykedtek.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a rendezvény sztárvendégének jelenlétében versengtek a csapatok. A főzőverseny zsűrijének elnöke ugyanis az olimpiai bajnok, mesterszakács Benke Laci bácsi volt, immár hagyományos módon. A kis termetű, köpcös ember tudásával és elismertségével természetesen mindenki fölé magasodott. De Laci bácsi hozta megszokott stílusát és nagyképűség nélkül látta el jó tanácsokkal a versenyzőket, felhíva figyelmüket az eddigi évek versenyeinek tapasztalataiból leszűrt tanulságokra. Csak olyan fűszereket használjunk, ami ott volt a juhász keze ügyében a puszta közepén és mellőzük az egzotikus, a mai konyhára jellemző ételízesítők használatát. Az egyszerűbb, lehet hogy végül sokkal nagyszerűbb tud lenni, fölösleges a túlbuzgó körítés. Ügyeljünk a bogrács körüli rendezettségre, tisztaságra.

A sátor közös erőfeszítéssel történő felállítása után nem is igen volt idő a lazsálásra. Rögtön neki kellett kezdeni a munka oroszlánrészének. Az egyik kocsi tetejéről levettük a fával teli zsákokat és szerény személyem hozzálátott „hajszálvékony”-ra, illetve a gyújtós méretűre aprítani a fákat, melyeket azért előzőleg már annyira „megdolgozott” egy csapattagunk, hogy nem kellett sokat bajlódnom egy-egy darabbal. De azért a biztonság kedvéért a balta mellett a félelmetes „fegyver”, a fejsze is helyet kapott a bogrács szomszédságában. Mihelyt egy nagyobb adag megvolt, szépen egy rakásba állítottam, hogy rendes favágó benyomását keltsem. No meg a bogrács mellett is esztétikusabbnak hatottak az elvágólag elrendezett fahasábok.

A tűz meggyújtása után pár perccel már módszeresen rendeltetési helyükre kerültek az alapanyagok. Sorban a feldarabolt marhahús, kömény, fekete bors és egyéb fűszerek, 2 dl száraz vörösbor, majd kicsit később a zöldpaprika és a fűszerpaprika is. A munkálatok között kellemes hangulatfokozóként, 50 fokos hazai pálinka valamint fehérbor járt körbe-körbe, sehol meg nem állva. Egy másik csapat színeiben induló „kollega” megkínálta a csapatunkat egy bizonyos Katymazi Lófin**tóval is, ami, bár szintén körülbelül 50 fokos volt, mégis erősebb hatást gyakorolt legalábbis rám. Mint kiderült, bizonyos salétromos adalék miatt érezhettem erősebbnek az utóbbi pálinkát.

Érdekes véletlen volt, hogy a szomszédságunkban versenyző cigány páros saját népi zenéjüket üvöltették a furgonjukból. Az üvöltetést a szó szoros értelmében kell érteni, mivel mi közel 5 méterre voltunk tőlük, de figyelni kellett nagyon a másikra, ha meg akartuk érteni azt, amit mondani kívánt. Az egyik autóból mi is próbáltunk zenét csiholni egy CD segítségével, így a technos beütésű diszkó slágerek kontra cigánynóták felejthetetlen zenei montázst festettek le körülöttünk. A cigánynótában a cigány jelző is pontosan értendő, mivel valamilyen koncertfelvételen 50 százalékban cigányul szólt és énekelt a közönséghez a kisebbségi előadóművész.

Az 5 fős zsűri a végső döntés előtt több kört is tett a zsűri sátorral szemben félkörben felállított bográcshelyek vonalán. Ilyenkor még nem az ízlelésé, hanem a rendezett körülményeké, összbenyomásé volt az elsődleges szerep. 12 óra körül, kb. tíz cm átmérőjű kis fazékban kellett „beszolgáltatni a mintát” a tisztelt zsűrinek, aki ezután 14 óráig, az eredményhirdetés tervezett idejéig visszavonult és megpróbálta befogadni az összes „versenypörkölt” ízét, zamatát. Ezidőtájt már szép fehér terítő került a műanyag asztalokra és társaságunk hölgy tagjai valahonnan még kis virágot is tudtak szerezni, ezzel is díszítve a terítéket. Amely teríték csupán egyszer használatos tányérokból és műanyag evőeszközökből állt, de a célnak teljesen megfeleltek.

Ellentétben a tavalyi év versenyén tapasztaltakkal, idén szerencsére nem jelentek meg a pörkölt illatára hívatlan vendégek nagy számban. Akkor ugyanis úgy jártunk, hogy a „mindenkori” törzsmag tagjai teljesítették rájuk bízott részfeladataikat és mire elkészültünk az ételcsodával, mint a sáskahad, ellepte sátrunkat az ismerősök tömege. Kértek, kaptak, ettek, ittak, majd bő fél óra múlva szépen lassan mindegyikük elszivárgott a kiállításon nézelődni vagy sürgős elfoglaltságra hivatkozva távoztak. Ez idén most elmaradt, csak bekalkulált vendégek, ismerősök látogatták meg a bográcsunk környékét és nekik is önköltségessé tettük a kóstolást. Egy fejadaghoz természetesen járt a szelet kenyér, uborka és a pohár bor is, kinek-kinek ízlése szerint.

14 órakor elérkezett az igazság pillanata. A zsűrisátor előtt összegyűltek a csapatok képviselői és türelmesen hallgatták Laci bácsi záró észrevételeit. Minden csapat emléklapot vehetett át, igazolandó a marhapörkölt-főző versenyen való részvételét. A több mint 30 induló ellenére is csak az első 3 helyezett nevét olvasták fel, illetve díjazták. Legnagyobb meglepetésünkre – bár bíztunk a jó szereplésben – az előkelő 2. helyet sikerült megszerezni! Ismétlem: az indulók száma jóval meghaladta a 30-at! Így az emléklap mellé egy emlékplakettet is sikerült bezsebelnünk. Benke Laci bácsi ízlésének megfelelni nagy megtiszteltetés és elismerés volt. Tavaly hirdettek több helyezést is és akkor kevesebb indulóból lettünk kb. 5.-ek. Nagyot léptünk előre. Jövőre természetesen az első hely a cél!

Szent György napi juhászverseny

Ebben az évben huszonharmadik alkalommal került megrendezésre vasárnap a Szent György napi juhászverseny. A rendezvény az elmúlt évek alatt a Dél-Alföld egyik kiemelkedő folklórfesztiváljává vált. A több tízezer érdeklődő a juhászat ősi hagyományainak megismerésével együtt, kulináris élményeket is kap, hiszen a szigorúan szakmai alapokon nyugvó juhászverseny mellett a birkapörkölt-főzők is illatos és ízletes mérkőzést vívnak egymással. Mint minden évben, így idén is jelentkeztek versenyzők Erdélyből és a Vajdaságból is. A felnőtt és ifjúsági csapatok vasárnap reggel elméleti megmérettetéssel kezdték a napot. A tesztlapokon a juh tenyésztéséről, fajtatulajdonságairól, a tartási feltételekről kellett számot adni. A juhászversenyt kilenc órakor a hagyományoknak megfelelően a rendező Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara dékánja, Dr. Bodnár Károly nyitotta meg. Ezt követően a délelőtt folyamán három helyszínen folytak a gyakorlati versenyek. A hétköznapi ember számára kuriózumnak számító feladatokat kellett megoldani, például: juh körmölést, fogazat alapján az állat korának becslését, küllemi hibák meghatározását. Az egyik legérdekesebb versenyhelyszínen, - a színpadon - a csapatok a népi hagyományok szerint a juhászok „munkaruhájába” öltőzve régi történetekkel, mondákkal, dalokkal, táncokkal versengtek. Bemutatták a juhászatban használatos tárgyakat, eszközöket is. A harmadik helyszínen pedig a juhnyírás szakmai csínját-bínját pontozta a szakemberekből álló zsűri. Mind eközben a bográcsos birkapörkölt főzési tudományukat mérték össze az ország minden részéből érkező csapatok, amelyeknek a megfelelő pontszám eléréséhez, még egy vendégváró terített asztalt is be kellett mutatni. A jó birkapörkölt titkára minden évben több országos tévécsatorna is kíváncsi, így többek között a Paprika TV egyik főszakácsa is részt vett már a zsűrizésben. A két verseny mellett kirakodóvásár várta a látogatókat. A nagykiterjedésű nyitott vásártéren évente 60-80 árus kínálja portékáit. Az ilyenkor szokás szerint légvár, motoros quad és a Mezőgazdasági Kar Tanüzemének segítségével minden évben, állatsimogató is várta a gyerekeket. A fedett pavilon és sátor standjain népi iparművészek, szakmai kiállítók, iskolák, turisztikai cégek mutatkoztak be. Itt volt a Mezőgazdasági Kar standja is, ahol állatprém felismerő játékkal, rejtvénnyel, ügyességi teszttel, színezővel, állatpreparátumokkal várták a gyerekeket. Közvetlenül a helyszín melletti parkolási lehetőséggel, a Szent György napi juhászverseny az ország minden tájáról, a határokon túlról, idén is több tízezer látogatót vonzott. A verseny mellett, folklór műsorokkal, munkakutya bemutatóval, valamint borkóstolóval, pálinkaházzal, kemencés lángossal, és még több kulináris „élménykedéssel” kedveskedtek a szervezők a megjelent érdeklődők elhalmozása érdekében.

„Egy kiállítás képei”

A főzés közben és azt követően szerény személyem fotóriporter szerepkört is betöltött. Így kicsit magam és csapattársaim számára is emlékezetesebbé, jobban felidézhetővé tudtam tenni a kiállítást. A képek felét a főzés munkálatainak és a csapattagok serénykedésének a megörökítése tett ki. Míg a másik felét a kiállított állatok és egyéb érdekességek képezték. Több kört is tettem az állatok között. Volt amikor egy ismerős leányzót kellett a kismalacokkal, bocival lekattintanom, de volt hogy csak az állatoké volt a főszerep. Ilyen esemény volt például a nóniusz fajtájú lovak bemutatója a fő kiállítási területen. Nagy körben vezették fel a körülbelül 10 lovat és mindig amelyik lóról beszélt a bemutató vezetője, azt bekérte középre és egy kisebb körön vezették körbe. Felsorolta a felmenőiket és születési évüket, beszélt magáról a fajtáról is.

Elmaradhatatlan a hatalmas és kecses magyar szürkemarha is. Hatalmas szarvaival méltó ura a Hortobágynak. De még így, kerítés mögé zárva is tekintélyt parancsoló a talán több mint fél tonnás állat. Legnagyobb számban a szarvasmarhákat állították ki. Volt belőlük fehér, fekete, barna, tarka és foltos. Ennél a pontnál kihagyhatatlan a pohár friss tej torkomon való legördítése. A szarvasmarha karán oldalán szoktak felállítani egy tej-automatát, ami előtt mindig hosszú sor kígyózik és én sem hagyom ki sose, hogy ne vegyek magamhoz egy pohárral. Sokan ki akarják próbálni az agyonpasztőrözött tej helyett a természetes ízt is. Mekk Elek fajtársai is felvonultak: kicsik, közepesek és nagyok is. A kecskék új szólamot vittek az állathangokból verbuválódott énekkar sorai közé. Érdekes színfolt volt egy középkorú férfi, aki egymás mellett árulta törpe pincher, illetve jugoszláv farkasölő kiskutyáit. Mire oda értünk hozzá, már csak egy-egy példány maradt mutatóba a kis négylábúakból.

Felállítanak minden évben egy „madárházat” is. Itt csak tollas élőlényeket talált a látogató. Láttunk itt naposcsibéket és érett tyúkokat, mindenféle és fajta pulykát, libát, kacsát és még amire már nem is emlékszem. A szakértők adtak és kaptak itt tanácsokat a táplálásról, a legújabb termékekről. Kicsit füllesztő ennyi madárral egy légtérben tartózkodni, de évente egyszer ki lehet bírni. Na és nem mindennap vesz az ember a kezébe csibét! A pulykával és a kakassal alapból nem is próbálkoznék.

Volt ismét kirakodóvásár, bazár, ahol sok haszontalan bóvli között természetesen helyet kaptak a szépen elkészített karikás ostorok, kézzel megmunkált kések is. Táplálék kiegészítőként pedig vattacukrot vagy kürtőskalácsot majszolhatott az állatok vizslatásába belefáradt nézelődő. A vásár területén kicsit megmosolyogtató látványt nyújtott a körhintaszerű szerkezetbe befogott négy póniló. Egy meghatározott körben járták monoton sétájukat, hátukon egy-egy kisgyerekkel, mellettük pedig valamelyik szülőjük biztosította az előrehaladásukat. Kirakodtak dél-amerikaiak zenei CD-jeikkel, kis csecse-becséikkel is. Felfüggesztettek sátruk szélére egy több mint egy méter hosszú törzsfőnököknek készített „tollsapkát” is. Rákérdeztem tőlük és állításuk szerint eredeti tollakból készült a remekmű és nem csak műanyag utánzatokkal volt teletűzdelve a fejre való.

Az egész rendezvény alatt kifogástalan időben volt részük a kilátogatóknak. Sem esernyőt, sem pedig téli kabátot nem kellett elővenni, magunkkal vinni. A legkisebbektől a legidősebbekig, a témában teljesen laikusaktól a mezőgazdaság területén szakértőkig mindenki találhatott magának megfelelő programot, elfoglaltságot, látni-, simogatni-, inni- és ennivalót. A rendezvény egyre inkább országos hírűvé és európai színvonalúvá kezdi kinőni magát. Méltóképpen jeleníti meg a Dél-Alföld állattenyésztésének, és immáron pár éve a növénytermesztés jelenét és jövőbeli fejlődési, újítási lehetőségeinek útvonalait. Büszkék lehetnek rá Hódmezővásárhely polgárai, hogy határában ilyen mérvű, méretű és egyre nagyobb tradíciókkal bíró rendezvény kerül megrendezésre évről évre. Annál is inkább, mivel városunkban nagyon sokan foglalkoztak és jelenleg is foglalkoznak a mezőgazdasággal, élnek a mezőgazdaságból. Hazánkban Hódmezővásárhely közigazgatásilag a második legnagyobb alapterületű város Budapestet követően. Kiterjedt tanyahálózat tartozik a városhoz, melyekben és az azokhoz tartozó több hektárnyi földterületeken akár még autentikusabb módon lehetne bemutatni a gazdálkodást, annak újra és újra ismétlődő munkafolyamatait. A mezőgazdaságban dolgozók előtt álló kihívásokat, örömeiket és nehézségeiket. Fejlődésre van lehetőség, várjuk a folytatást: a XV. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokat!

//gportal.hu/picview.php?prt=365881&gid=1861871&index=1