Erdei Ferenc- Parasztmetamorfózis

A fiatal Erdei sajátos peremhelyzetben volt a szociográfiai mozgalmon belül. Szegedre kerül egyetemre, ahol a népi szemlélet vonzáskörébe kerül. Első cikkében a magyarság kiindulópontja a parasztság.

Jegyzeteiben szívesen használja a parasztmetamorfózis= átalakulás szót az őt érdeklő kérdések megjelölésére. Azt írja a parasztmetamorfózisról: „a parasztság összes problémái summázódnak benne a szemünk előtt, azonban az első lépés ezeknek a problémáknak a megoldása felé, hogy önmagában, mindentől elkülönítve kell látni ezt az átalakulást és azt, hogy ez közvetlenül mit jelent. Ennek a megismerésnek nem elméleti fontossága nagy, hanem a gyakorlati.”

Azt, hogy 1930-ban hogyan látta a parasztság problémáját, arra nézve ’30 nyarán írt egy szociográfiai írást Királyhegyes címmel. A munka megírása közvetlenül Fábián Dániel és József Attila- Ki a faluba c. röpirata szolgált ösztönzésül. Fábiánék jelszava: Tanuljatok népet a néptől! A Királyhegyes c. szociográfiában Erdei a régi paraszti közösség jegyei közül az elszigeteltséget, az alávetettséget emeli ki. Aztán ez más munkáiban is előfordul.

1963-ban visszatekintésében azt írja , hogy a tanya iránt azért kezdett el érdeklődni, mert ők maguk is ott éltek egy időben. Közelről tapasztalta a tanyás gazdálkodás sajátosságait, de a tanyasi gazdálkodás és életmód leírását nem találta meg sehol.

„A tanya, amit én megismertem nem sorolható a falu változatai közé. Az a falu, amelyben felnevelkedtem (vagyis Makó) éppen azért város, mert tanyái vannak.”- mondja Erdei. Nemcsak a szubjektív nézet ez, hanem a vele együtt ott élők is ugyanúgy fogják föl. Makó falu, csak a tanyáival együtt lehet város. Akkoriban a szépirodalomban és az egyik- másik tudományos körben is az volt a nézet, hogy a tanyák is falvaknak tekinthetők, csak éppen szétszórt falvaknak.

Ez a kiindulás jellemző Erdeire, ugyanis a személyesen átélt problémákat vizsgálta. Gondolkodása ezért tűnik elevennek, élettelinek. Ugyanakkor az empirikus bázis, amire fogalom jellemzéseit felépítette sokszor szűk volt, bizonyítékai hiányosak, mert úgy gondolta, hogy ez az anyag közvetlen, életszerű ismerete pótolja a rendszeres anyaggyűjtést. -> Ez nem így van!

1937-ben a Futóhomok megjelenése előtt Erdei még nem alakította ki a tanyás mezőváros legkedvezőbb környezetének ideáját. A tanya fogalma szinte készen pattant ki a harmadéves egyetemista Erdei fejéből. Abban, hogy mit tekint tanyának, fölfogása 1945-ig nem is változott. Tétel: „A tanya, mint külterületi termelési üzem, hozzá tartozik a város vagy a falubeli termelési üzemhez.”

A falurendszerrel szemben a tanyarendszer differenciálódást jelent. Vagyis a termelési és a fogyasztási üzem szétválását. A másik oldalról pedig integrálódást, vagyis a tanya és a falusi ház együvé válását, ez az integrálódás. Láthatóan a fogalomalkotás bázisa a személyes élmény, hogy tanyán lakva továbbra is városinak, makóinak tekintette magát az erdei család. Oda, a városba jártak haza. A tanyai tartózkodás csak a tanyai gazdálkodással együtt járó kényszerűségnek tekintették.

Fogalomalkotása figyelemre méltó, Erdei ideáltipikus fogalomalkotással dolgozott. Tudta, hogy a tanya fogalmát nem induktív alapon nyerte, mert többször visszatért az úgynevezett „tulajdonképpeni tanya” fogalma és a tapasztalható valóság közötti viszonyra. Pl.: A makói tanyarendszer c. munkájában így mentegetőzik: „voltaképpen a tanyára vonatkozó kutatásnak a tanya konkrét tényeinek az előadásával kellene kezdődnie és azután induktíve állapítani meg a tanya fogalmát. Tehát azzal mentette magát, hogy itt a tiszta „közgazdasági” fogalomról van szó.

Módszertanilag sokkal átgondoltabb a Magyar gazdaságtudomány c. írása, ahol már jól látta, hogy az előző sorrend, amit fölállított, hibás. Vagyis a tények magyarázata nem megelőzi, hanem követi a fogalomalkotást. A tanya lényegének feltételezése magával hozza azt, hogy a valóság tényeit a fogalomhoz alakítsa. Ill. a tanya fogalmában nem azt az eszközt látta, hogy hogyan lehet a tanyás városok bonyolult gazdasági, települési és társadalmi rendszerét szisztematikusan leírni, vagy ábrázolni, hanem az ideáltípust valóságos típusnak tekintette, vagyis a leggyakrabban előfordulónak szerette volna látni. Viszont kell látni, hogy nem ismerte föl fogalmának ideáltipikus jellegét, tehát nem tudatos volt, nem tisztázta a tanya fogalom és a valóságos, ténylegesen létező tanyaformák közötti viszonyt.

Ø      Néha azt állította, hogy a tanyák a valóságban mégis olyanok, mint a fogalmuk.

Ø      Máskor pedig a tanyák különös formaként, mint sok tanyaforma közt, egyként fogta föl és az átmenetinek bizonyult formát emelte ki lényegiként.

A makói tanyák áttekintéséből is ez hiányzik, a tanyafogalom. A tanulmány legnagyobb részét ez az áttekintés teszi ki. Ezek szerint az első tanyákat a nagyobb gazdák építették, ezeken a tanyákon a családok laktak kint. Majd az úrbérrendezés és a legelők feltörése után megszaporodtak a tanyák. Párhuzamosan a nagycsaládi rendszer fölbomlásával egyre több fiatal gazda került ki egész életére a tanyára. Láthatóan a tanya városivá szervezése már csak az életpálya egészében valósul meg, ugyanis, ha gyermekei felnőnek, a gazda beköltözik a városi házba. A fejlődés irányát eszerint az szabja meg, hogy a tanyáról beköltözik a városba, tehát a város irányába mutat a fejlődés az ő elképzelésében.

A magyar gazdaságtudomány c. munkájában az ideáltipikus tanyát a leggyakoribbnak, és a leghosszabb ideig fennmaradónak tekintette. Erdei azért állította, hogy az „igazi” tanya a leggyakrabban előforduló, mert a tanya fogalmát értékesnek tartotta, amivel teljesen fölborította a korábbi tanyairodalom értékrendjét. Ugyanis a korábbi tanyairodalomban a tanya a bajnak, az abnormalitásnak, egy szociális problémának számított. Ezzel szemben Erdei hosszasan fejtegette, más lehetőségekkel szemben, hogy miért értékesebb a tanyarendszer.

Az ő szempontjai:

Ø    A kultúrált élet lehetősége: - ez magában foglalja nála:

• Iskoláztatás lehetősége
• Állandó társas érintkezés
• Mennyiségileg és minőségileg differenciált fogyasztás
• Termelésnek a fogyasztástól való elválasztása /olyan módon, hogy hozzá csatolja a szabadidő problémáját, ami mentes a termelés „piszkától”.

Erdei egy urbánus életforma kereteit vázolta föl, az urbanitást tartotta érdekesnek, mert a kultúr élet nála egyenlő a városi, urbánus élettel. A tanyarendszer a termelést és a fogyasztást elkülöníti, amennyiben a fogyasztási üzem a városba kerül át, úgy a kultúr élet lehetőségét biztosítja –Erdei szerint. Vagyis ezek szerint a földművelő népesség csak a tanyarendszer révén válik városlakó és városépítő tényezővé.

Milyen értékeket kapcsolt Erdei a tanyarendszerhez és hogyan viszonyul felfogása a társadalmi, szociális problémákhoz? –ha ezt nézzük: azt látjuk, hogy szerinte a parasztság átalakulásának egyik lényeges aspektusa, a parasztságon belüli differenciálódás kifejtése, vagyis az osztály szerinti elkülönülés. Egészen pontosan: a kapitalista típusú differenciálódás kialakulása.

A nagyobb gazdák életében a tanyarendszer a kultúr életet a gazdáknak biztosítja; a cselédeknek, a tanyásoknak nem.

Úgy látszik, ekkoriban /1932/ a parasztság osztálytagozódása nagyon gyötörte Erdei gondolkodását. Ugyanis a tökéletes tanyarendszert aztán végképp valami szocialisztikus gazdaságban tudta elképzelni. Egy ilyen szocialisztikus környezetben az individualisztikus berendezkedés mellett a tanyarendszer elképzelhetetlen, mert ehhez szervezet kell.

A makói társadalom előkészülete volt a makói monográfiának. Ez azonban nem valósult meg. Ennek bevezető soraiban azt írta, hogy mik a jellemzői az ő idejében folyó változásoknak. Amelyek a tanyákat ostromló lényeges változásra irányul, mely által megszűnik a külön paraszti állomány és a paraszti társadalom beolvad egy egységes egészbe és ebben ragadható meg Erdeinél a parasztpolgárosodás gondolata. Erdei tanulmányaiban azt a megoldást választotta, hogy a valóságon keresett ideált, vagy módszertani értelemben ideáltipikus eseményként is kezelte. Először a leíró szociográfiában a szaktudományos elemzés és tárgyhoz fűzött értékelések elkülönítésével próbálkozott. Anyagát tehát egy értékmentes sematizmus mentén rendezte el. E sematizmus lényege:

A vizsgált jelenségeket 3 csoportra osztotta:

1. a parasztság életét meghatározó feltételek
2. a paraszt társadalom szervezeti, strukturális tényezői
3. a funkciók

A struktúra és a szervezet címszó alatt nagyjából azt tárgyalta, amit ma is ide sorolnak:

a.      társadalmi tagozódás

b.      nemzedék tagozódás

      Valamint néhány olyan dolog, amit ma nemigen vesznek ezen címszó alá:

      c.   család

      d.  pártok

Az mondható, hogy a struktúra címszó alatt tárgyalja mindazokat a társadalmi képződményeket, amelyek tág értelemben vett társadalmi cselekvés alapjai.

A funkció szónál /aminek már ekkor is sok jelentése volt/ : A funkció fogalma, amit Erdei használ: először is társadalmi egységek, (egyének, csoportok, intézmények, szervezetek) működésmódját valamint e működést meghatározó, irányító célokat, értékeket, normákat sorolta be.

Pl.: a következőkről beszélt:

-          utánzás

-          vezetés, vezető eszmék

-          parasztkultúra

-          házasság

-          nevelés

-          termelés- és fogyasztás

-          egészségügy

-          nyelv

-          társas érintkezés (társasági élet)

Ezeket az elemeket rublikákba sorolta, azonban azt nem vizsgálta, hogy ezek az elemek hogyan járulnak hozzá az egység fenntartásához. Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy nem funkcionalista szemlélet. Azt mondhatjuk, hogy Erdeinek ez a sematizmusa, vagy „rublikás” katalógusa szótárkatalógus. Az segítette e szótárkatalógus összeállítását, hogy az elemeket rublikákba tudja helyezni. Az alkalmazott kategóriák elemzése struktúra és funkció fogalmainak analízise hiányzik a tanulmányból.

Azt kell látni, hogy a munka nem a struktúra és a funkció viszonyát elemzi, hanem olyan folyamatokat, amelyek a struktúra és funkció kategóriákkal nem is jellemezhetők megfelelő módon, de kapcsolódott ahhoz az un. parasztmetamorfózis folyamathoz, amit ő elképzelt magának. Erdeinél olyan erősek voltak a társadalompolitikai érdeklődések, hogy minduntalan áttörték a szaktudományos sematizmus korlátait. A struktúra-funkció fogalompárt sugallta szinkronelemzés minduntalan kiszorította a történeti fejlődést hangsúlyozó ábrázolási mód.

A XIX. század (1870’es évek), amely Erdei szerint a régi paraszti kultúra virágkora volt. A paraszti kultúra átalakulásának (metamorfózisának) legfontosabb vonása szerinte, hogy a parasztok megszűntek parasztok lenni.  A parasztság megszűnésének ezt a folyamatát két szempontból is szemügyre vette.

1. objektív tagozódás
2. szándékok, törekvések oldaláról is szemügyre vette

A tagozódást a struktúra, a szándékokat a funkció részben már tárgyaltuk.

A fejlődés fogalma Erdeinél:

Értékszempontot vezet be, vagyis értékszempont alkalmazásával beszél a fejlődésről, ilyen kifejezéseket használva, mint: „értékesebb fejlődés”, amely lehetővé teszi a paraszturbanizmust.

A kérdés az, hogy milyen irányban kívánatos a paraszti társadalom fejlődése. Tanulmányában láthatóan Erdei már rendelkezett egy határozott elképzeléssel az ideálisról.

Makóban az ország kicsinyített modelljét látta. Ez reprezentálja, jeleníti meg leghívebben a makói modell a magyar társadalmat. Azt mondja: „Makó, a paraszt városok, a falu nagyobb arányú kiadása.”

Nála a paraszt szónak a citoayen értelmében is polgárrá kell válnia és az szociológia állítása, hogy a paraszt város, a mezőváros a citoayen polgárosodást teszi lehetővé. Ezt Makó példáján keresztül mutatja be, amelyet országosnak tekint.

A területi csoportok rajza:

1936-ban jelent meg. Itt változás tapasztalható:

-1934-ben Makóról nagyranőtt parasztfaluként, Makó lakosságáról az egész ország parasztságát megjelenítő csoportként taglalta.

- Most a jelenre vonatkoztatva határozottan mezővárosról beszél és mezővárosi társadalomról.

Azt hangsúlyozza, hogy a városi funkciók már a régi, rendi korszakban megjelentek.

’48 után három nemzedéket feltételezett ő is, akárcsak Szegfű. Ezt a három nemzedéket megfeleltette a paraszt polgárosodás három szakaszának:

1. A rendi keretek széttörését jelenti.
2. A XIX. –XX. század fordulóján: ez a paraszti világnézet megrendülésének időszaka. Szerinte ekkor már nem fogadják el a paraszti szerepet.
3. Amikor már tudatosan törekednek a paraszti jellemvonások eltörlésére. Ez a nemzedék törekszik a paraszti jellegek likvidálására, eltörlésére.

1935-36 telén Erdei hosszú nyugati utazást tett. Ez megrázó élményt jelentett számára. A nyugati út tapasztalataiból levont tanulságok közül kettő igazán érdekes számunkra:

1)     Láthatóan Erdei megrettent a fejlett tőkés világgal való találkozás során. Nem érezte vonzónak. Azt tapasztalta, hogy nyugaton már nincsenek parasztok, csak osztályok vannak. A nyugati kapitalizmust korábban sem érezte célnak, ez most, a nyugati utazás során felerősödött benne. Valami másra vágyott, ami gyanúja szerint erősebb, igazibb, általános érvényű.

2)     Közben Lenint is olvasta, ez megzavarta gondolkodását. Lenin olvasásából rögtön azt a következtetést vonta le, hogy a forradalom nem lehet igazi proletárszocialista forradalom. Leninben is nemzeti forradalmárt látott. Lenin olvasása a nyugati élményeit erősítette, eszerint sem tiszta nyugati polgárosodás, sem a proletárszocializmus nem járható út. Valami sajátos magyar és paraszti minőségnek megfelelő kibontakozás kell, valami olyan felszabadulás és polgárosodás, amely nem veszett el a megállapodott és ellenszenves nyugati viszonyok között.
      Lényegében a harmadik úthoz jut el Erdei. Sem a nyugati minta, sem a bolsevik út nem járható, valami más kell.

Ebben a nyugati beszámolóban találjuk először azt a gondolatot, hogy az alföldi mezőváros különös, sajátlagos képződmény, amely példaértékű.

’34-ben láttuk, hogy Makó a falusi Magyarország reprezentánsa.

’35-ben már erősen hangsúlyozza, hogy Makó város.

’36-ban már azt mondja, hogy Makó különleges város. Így kerül bele Makó a szociográfiai irodalomba.

A magyar város általában olyan, mint a nyugati város, ettől a polgári várostól ijed meg Erdei. Ezért hangsúlyozza, hogy Makó sajátos város.

Erdei is tanult a szociográfus generációtól. A szociográfus generáció, vagy nemzedék által felvetett probléma lényege, hogy hogyan lehet a parasztság társadalomalkotó, nemzetalkotó erő. Olyan körülmények között, amikor a parasztság fölbomlik, polgárosodik.

Ill. megmaradhat-e parasztnak, parasztpolgárnak, ha betagozódik a polgári társadalomba. Erdei határozottan igenelte a parasztpolgárosodást. Így fogalmaz:

„A parasztmetamorfózis fogalma nem egyszerűen változást jelent, hanem egy irányult fejlődést, olyan átalakulást, amely a jelennél egy értékesebb állapotra vezet.”

Erdei két utat követett:

Egyrészt feltételezte, hogy az értékesebb állapot csíra formájában már megvan a jelenben –tanya alakjában. Vagyis, hogy a parasztság önmagában ugyan képtelen a ráruházott nemzetmentő szerepet politikailag és társadalmilag betölteni, de a gazdálkodásban és a mindennapi életben öntudatlanul mégis rátalál a kivezető útra. Azt azonban nem látta, hogy a tanya elidealizálása a tanyarendszer szociografikus társadalomtörténeti leírása nem egyeztethető össze.

Erdei feltételezte másfelől, hogy a parasztság átalakulása szükségszerű folyamat, amelynek a végeredménye az általa kívánatos és értékes folyamat. Tehát nem valamiféle jó és rossz áll egymással szemben, mint a falurendszer és a tanyarendszer esetében, hanem a jó egy fokozatos átalakulás eredménye.