Dr. Schubert Katalin: A hazafiságra nevelés mai lehetőségei

                  (Humán Szemle 2005/6  pp.34-39) 

     A hazaszeretet fogalma most, a 21.század hajnalán szinte eltűnőben van a fiatalok mindennapjaiból. A Hadtörténeti Múzeum adott otthont annak a tanácskozásnak, mely az önkéntes haderő megalakulásának első évfordulójáról való megemlékezés mellett a Katonai alapismeretek c. tantárgy és könyv avatott szakértők általi kiértékelést célozta.

Az „Ifjúság, hazaszeretet és nevelés” címmel megrendezett találkozó megnyitóján Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a következőkre hívta fel a figyelmet: a Honvédelmi Minisztérium szerepe a fiatalok honvédelmi nevelésében a rendszerváltozás óta rohamosan csökken; egyéb frontokon -elsősorban a szülők és pedagógusok részéről – ma is elképzelhetőnek tartja a fiatalok hatékony morális nevelését.

     A közvélemény szerint a közintézmények listáján a honvédség még mindig a harmadik helyet birtokolja, köszönhetően a különböző intézmények által a családok és iskolák számára biztosított támogatásnak. Ennek remek példája az a tantárgy és tankönyv is, melyről a civil és katonapedagógusok a konferencián eszmét cseréltek.

A hazafiság alapvető tényezőjeként Ormos Mária akadémikus előadásában a magántulajdon ösztönös védelmezését jelölte meg, amely a demográfiai fejlődés során hazaszeretetté fejlődött. Azonban a szélesebb néprétegek a honvédelembe történő bevonásának gyakorlata csak a 18-19. század fordulójára kezdett kialakulni, azt megelőzően a hadsereg elsősorban afféle zsákmányszerzésből fenntartott elit alakulat volt. A nagy francia forradalom volt az első olyan történelmi tényező, amely egy adott társadalom egészét képes volt megmozgatni; ezek után Európa szerte megkezdődött az általános hadkötelezettség bevezetése. Azóta azonban a két világháború, a hidegháború és az azóta eltelt majd 60 éves békeidőszakot megszakító harcok mára azonban megingatták az általános hadkötelezettség szükségességébe vetett hitet.

     A katonai ismeretek oktatásának fontossága melletti érvek sorában szerepelt az is, hogy az új tantárgy illeszkedik az európai mintára bevezetett új, moduláris rendszerbe. Felhívták a figyelmet a család és az oktatási intézmények jelentős szerepére is, hiszen a közoktatás széles körben biztosít lehetőségeket a hazafias nevelésre. A morális nevelésen kívül a történelem és a magyar irodalom tantárgyak kereteibe például tökéletesen beleillik a hazaszeretet alapjainak megteremtése. A szakemberek feladata tehát: biztosítani a fiatalok számára a választás lehetőségét, ezáltal pedig valóban elkötelezett és professzionális haderőt kialakítani. A konferencia másik célkitűzése a katonai alapismeretek c. tantárgy és tankönyv módszertani vizsgálata volt. A kötetet előkészítő szakemberek szándéka szerint a könyv a középiskolások számára ad felvilágosítást a valódi katonaéletről. Ezen kívül természetesen pontosítja a diákok fogalmait a magyar honvédséget, a NATO-t, a környezetvédelmi- és egészségügyi eljárásokat illetően. A tantárgy továbbá jártasságot biztosít például a jogi képzés területén is. A térképismeret és az elsősegély nyújtás pedig a mindennapi életben is hasznos ismeret. A résztvevő pedagógusok közül sokan érveltek a tantárgy összes hazai középiskolában történő bevezetése mellett. A pedagógusok ehhez szükséges továbbképzésének kitűnő eszköze lehet mind a készülő tanári kézikönyv, mind pedig a honvédelmi minisztérium honlapja.

     Mindezen erőfeszítések eredményeként már ma is öt polgári középiskolában oktatják a katonai alapismeretek c. tantárgyat. Mindezek alapján reménykeltőnek tűnik a kedvezményezés, melytől mind a honvédelmi nevelés, mind pedig az önkéntes haderő helyzetének erősödését reméljük.