Szunyogh Gábor: „Olyanok voltatok, mint mi, csak ti megtanultatok járni”

            (Pedagógiai Szemle, 61. évfolyam, 41. szám pp14-17) 

      Pető András orvos-pedagógus 1945-ben, a II. világháború után fejlesztette ki konduktív nevelési módszerét. Módszere új utat nyitott a központi idegrendszeri mozgássérültek rehabilitációjában. Ezt a módszert a világon először a róla elnevezett intézet elődjében oktatták és alkalmazták. A konduktív nevelés alapgondolata, hogy az idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, amelyek a tanulási-tanítási folyamat irányításával mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét „konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés.

      Magyarország  rehabilitációs nagyhatalom- állítják sokan.

A 2001-es népszámlálási adatok szerint hazánkban 209000 mozgássérült él. A 1-14 éves beteg gyermekek száma 6000-re tehető. Ezek a gyerekek általában a szülésnél fellépő oxigénhiányos állapot következtében sérülnek meg. Amennyiben 1 éves kor előtt észreveszik a sérülésre utaló jeleket, a gyógyulás esélye igen nagy, 10 gyerekből 8 teljesen felépül az anomáliából.

A Pető Intézet 1000-1200 sérült gyermeket kezel. Pici babákkal és édesanyjukkal, óvodásokkal és általános iskolásokkal foglalkozik.

A Korai Fejlesztő és Gondozó Központ Intézményegység, a Pető Intézet egyik csoportja, az édesanyákat is bevonja a foglalkozásokba. A mamák megtanulják a gyerekekkel való foglalkozás minden csínját és a vele együtt élést. A gyerekek 6 hónapos kortól mozgás-, beszéd- és halláskészség fejlesztésen vesznek részt.

A Pető Óvodában 3-7 éves korig foglalkoznak a gyerekekkel.

     „Egész nap foglalkoztatjuk őket és a Pető-módszernek köszönhetően általában az összes gyerek megtanul önállóan járni és ellátni magát.”- mondja Mrákitzné Lay Angéla, konduktor - „az óvodások sok-sok játék során komoly fejlődésen esnek át.”

     A nagycsoport után a gyerekek mehetnek normális általános iskolába, vagy választhatják a Pető Intézet speciális általános iskoláját. Az iskolás gyerekek nagy része bentlakó. A gyerekek együtt tanulják meg az önellátást és persze felkészülnek az integrációra. Az Intézet nagy hangsúlyt fektet ezen probléma megoldására.

     „Nem az a célunk, hogy itt tartsuk a gyerekeket, hanem az, hogy aki integrálható, azt elbocsássuk normális iskolába”- mondja Husz Rózsa az intézmény igazgatóhelyettese.

A 3-6 évesek re-integrációban vesznek részt, ahol felkészülnek a későbbi integrációra.

Az általános iskolában már megkezdődik az beilleszkedés. A sérült és egészséges gyermekek néhány órán együtt, egy csoportban dolgoznak.

Ha a szülők a tejes integráció mellett döntenek, a pedagógusok felveszik a választott iskolával a kapcsolatot, a gyerek próbatanításon vesz részt, és ha minden rendben megy, átveszik. A legtöbben azonban rendszeresen visszajárnak utókezelésre, a Kútvölgyi útra.

      Nagy probléma még, hogy a normál pedagógusképzésben nem koncentrálnak eléggé az integráció módszerére.

„Tudja-e az osztályfőnök, hogy a koncentrációzavaros tanuló azért nem látja át a feladatlapot, mert számára túl kicsik a betűk és az ábrák? Vagy mit kezdene egy hallássérült tanítvánnyal?

Az intézet pedagógusoknak is tart továbbképzéseket, ám sajnos nem túl látogatottak, bár egyre nagyobb a kormányzati támogatottság.

     A Pető Intézet alapfilozófiája a mosolygós és pozitív kisugárzás. És valóban: a legtöbb itt kezelt kis beteg arcán is mindig ott húzódik a mosoly, pedig ők tényleg betegek.

     Sajnos a magyar társadalom még nem tudja kellőképpen tolerálni a betegségüket, nincs felkészülve az integrációra. Külföldön egyrészt azért láthatunk több sérültet az utcán, mert a társadalom befogadóbb, másrészt a középületek akadály-mentesítésére is nagyobb figyelmet fordítanak, mint hazánkban.

Szomorú tény, hogy a társadalmunk még nem érett a befogadásukra. Talán nekünk is szükségünk lenne egy kis felkészítésre, foglalkozásra.

     És hogy ők maguk mit gondolnak kezelik betegségtudatukat?

Az egyik nagycsoportos óvodás így fogalmazott:

„…ti is ugyanolyanok voltatok gyerekkorotokban, mint mi, csak ti nagyon ügyesek voltatok és megtanultatok járni.”