Hegyi Lejla

Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében

         /Társadalomtörténet II./

Szeged, 2006-11-10

            Véleményem szerint ez a könyv átfogó segítséget nyújt mindazoknak, akik szeretnék jobban megismerni országunk elmúlt bő ötven évének történelmét, társadalmi hátterét. Ezen belül is, ahogy a szerző fogalmaz „a társadalmi viszonyok külső jellemzőitől indul el, s […] ezek után jut el a társadalomszerkezeti jellegzetességek számbavételéig, […] valamint a magatartásformák és a társadalmi helyzetek bemutatásáig.”[1]

            A könyv fejezetekre tagolódik, összesen 14 különböző részre. Ezeken belül további címmel ellátott alegységet pillanthat meg az olvasó, ha a tartalomjegyzéket szemléli. Én személy szerint egyfajta keretességet véltem felfedezni a fejezetek felépítésében. Először, ahogy az imént olvassuk a szerző sorait, külső jellemzőket tárgyal, majd rátér a konkrét társadalmi csoportok vizsgálatára, s végül ismét általánosságban beszél az őket érintő kérdésekről. Megfigyelhető, hogy a felhasznált irodalmak jegyzéke nem összesítve, a mű végén kap helyet, hanem az egyes fejezetek végén, az adott fejezetre vonatkozóan. Valószínűleg a könnyebb áttekinthetőséget célozza ez meg, viszont annyiban megnehezíti a tájékozódást, hogy mindig meg kell keresni az adott fejezet végét.

            Szerzőnk egy Hajnal István idézettel indítja művét, amely a történelem és a szociológia közötti szoros kapcsolatról szól. A szerzői előszó után pedig először a Jelenkori magyar társadalomtörténetbe nyerhetünk bevezetést. A tankönyv első fejezetében, mint már idéztem Valuch Tibort, külső megközelítéssel indít. Bemutatja, hogy a társadalomtörténet milyen gondokkal küzd, hogyan törekszik ezek áthidalására. A huszadik század második felét politikatörténeti és társadalmi szempontból korszakhatárokkal osztja fel. Olvashatunk a különböző pártok társadalomátalakítási elképzeléseiről, s hogy ezek közül melyik valósult meg –klasszikus szocialista rendszer- valamint a korszakról napvilágot látott értelmezési kísérletekről.

            A második fejezet A demográfiai viszonyok változásaival foglalkozik. Tehát a népesedési folyamatokat, népesedéspolitikát bemutató rész ez. Igen szemléletes ábrákat, táblázatokat mutat be itt, melyek segítenek a tájékozódásban.

            Az eddigiekhez képest egy kicsit hosszabb szakasz következik, melynek címe: Társadalom a térben. Elsőként beszél a népesség vándorlásairól, hogy mik voltak az általános tendenciák. A területi egyenlőtlenségek korrekciójára különböző elképzeléseket vonultat fel. Kifejti, hogyan változott meg a településhálózat az évtizedek folyamán, ami azért fontos, mert ennek megfelelően az emberek életmódja is más lett.

            A kisebbségekről szóló részben mind a Magyarországon élő kisebbségeket számba veszi, mind a környező országokban kisebbségben élő magyarságot. Elmondja, hogy milyen törekvések születtek helyzetük javítására, s ez milyen akadályokba ütközött. Hiszen ma is csak azt mondhatjuk, hogy nincs rendben az ő problémájuk.

            A Társadalomszerkezet és mobilitás fejezetében még mindig a társadalom egészét vizsgálja a szerző. Iskolázottságról, tevékenységről értekezik a passzus elején. Ezt követi a társadalom szerkezeti változásainak témaköre. Sorra veszi évtizedenként, hogy milyen struktúrabeli változások mentek végbe.

            Most érkeztünk el ahhoz a részhez, ahonnan kiindulva a konkrét társadalmi rétegek bemutatásával foglalkozik az író. Öt ilyen fejezet jön, amelyek a következő csoportokat írják le: Elitek; Értelmiségiek, közalkalmazottak, tisztviselők, szellemi foglalkozásúak; Önállók, maszekok; Paraszti társadalom; Városi munkásság. Mindegyiknél definiálja magát a fogalmat, hogy kik tartoznak közéjük. Ezután szól arról, hogy a szocialista rendszerben milyen körülmények közé kerültek, hogyan viszonyult a rendszer hozzájuk, milyen életmódot folytattak.

            A Hatalom és társadalom címet viselő a politikai rendszert kívánja ábrázolni. Megtudhatjuk, hogyan alakult a választójog, miként zajlottak a parlamenti választások. A szocialista korszakban kilencre került összesen sor.[2] Sorra veszi a pártokat, kiemelve a kommunista párt egyeduralmát. Itt kerül sor a személyi kultusz és a vezérkultusz elemzésére.

            A következőkben A közgondolkozás és az értékek, értékrendszerek átalakulásairól beszél a szerző. Fontos ugyanis megérteni, hogy a szocializmus egy egészen más értékrendszert közvetített, mint amihez annak előtte hozzászoktak az emberek. A társadalmat mind ideológiailag, mind politikailag semlegesítették. Ami pedig talán legjobban kihatott a hétköznapokra, az az „egyházak szoros állami felügyelet alá helyezése”[3] volt.

             A Hétköznapi életben, mint ahogy az magáért beszél, életmódokat, jövedelmi- és lakásviszonyokat, az aktuális viseletet, táplálkozási szokásokat tárja elénk.

            Ezzel elérkeztünk az utolsó részhez. Ez nem más, mint: A szociális viszonyok változásai. Szó esik a szociálpolitikáról, társadalombiztosítási rendszerről végigvezetve ezeket a korszakon. Az olvasó elé kerül a szegénység, munkanélküliség problémája. Végül a deviáns viselkedések alakulásával zárja a befejező részt, ezzel egész művét is.

Irodalom

Valuch 2005: Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében Osiris Kiadó, Budapest 2005.