.

A rendőrség szociológiai vizsgálata hazánkban nem örvend nagy múltnak, kezdi a szerző. Tanulmányának alapját az a nézete adja, hogy a rendőrség és a társadalom közötti viszonyt a társadalmi szerep uralkodó koncepciója határozza meg. Tehát, hogy a társadalom szemében mi a legfőbb rendeltetése. A rendőrség társadalmi szerepét pedig három modellel tudjuk ábrázolni: bűnözés elleni háború; rendfenntartás; szolgáltatás.

Előbb azonban tisztázni kívánja, mit is értünk e fogalom alatt. Egyes szerzők a szerep ideáját célnak fogják fel, tehát eredmény elérésére törekszik. Ez lehet egészen konkrét, de elvont cél is. Krémer szerint nem hagyatkozhatunk pusztán arra a megfogalmazásra, hogy feladatok megoldásaként értelmezzük! Úgy fogalmaz, hogy a saját tevékenységre reflektáltság is nagy súllyal bír. Ez azt jelenti, hogy a cselekvésének következményei visszahatnak rá, és ezt figyelembe is veszi. Szerinte ezt tekinthetjük komplex társadalmi szerepnek. A társadalmi szerepet három szempontból közelíti meg: szervezeten kívüli elvárások szerint; a szervezet működése felől; tudományos elemzés. Ezek bő kifejtését követően rátér immár a tényleges tárgyra: a szerepmodellekre.

Társadalom feletti kontrollra ott van szükség, ahol a megtermelt javak egyenlőtlenül oszlanak meg, így ún. társadalmi törésvonalak keletkeznek. Ahol ezek igencsak elmélyülnek, gyakoriak és erősek az összeütközések, ott a rendőrség képez egy olyan közeget a két szembenálló fél között, amely megpróbálja kezelni ezt a konfliktust. Felülről nézve nyilvánvalóan akkor működik jól a társadalom, ha az alsó rétegek elfogadják a felsők szabályait, és ehhez igazodnak. Alulról viszont ez igazságtalan, megfosztottságot mutat, és egyenlőtlen elosztást. A rendőrség feladata, hogy elszigetelje a „mutáns” a formákat a „normálistól”. Nem áll senki oldalára, csupán határt húz kettejük között. Pozíciójából fakadóan izolálódik, s ezen elszigeteltség az oka annak, hogy az emberek előítéleteket szültek.

Rendfenntartás és konfliktuskezelés funkciója arra a folyamatra vezethető vissza, hogy megjelent a rend a korábbitól eltérő értelmezése, megváltozott a társadalmi háttér. Már nem a társadalmi határokon van  a hangsúly, hanem, hogy őrizze meg a rendet!  Felmerül azonban a kérdés, hogy mit kell rend alatt érteni, s hogy egyáltalán különbözik-e ez a bűnözés visszafojtásától?

A rendőrség szolgáltató, szociális munkát ellátó szerepe abban különbözik a másik kettőtől, hogy ez az emberekre irányul. A korábbi értelmezések nem helyezik előtérbe a közösséget. Itt viszont épp azon van a hangsúly, hogy a közösség életéből eredő problémákat úgy tudja orvosolni a rendőrség, ha ezeket mindenki elismeri. Reális társadalmi közegről van szó, ahol a szeparáció csupán annyit tesz, hogy megkülönbözteti a rendőröket a nem rendőröktől. Mindennek alapjául a középosztály szolgál. Hiszen konszenzusra van szükség, és ehhez a középosztály a legjobb viszonyítási pont. Mind a felső, mind az alsó osztályok elismerik az általa képviselt rendet, mely alapjául szolgálhat a társadalmi rendnek.

Mindegyik típus egy integrációs rendszerben helyezi el a rendőrséget. Megkülönböztetnek társadalom- és rendszerintegrációt. Magán integráción együttműködést ért a szerző. Ez a kulcsa a társadalmi létnek. Így a rendőrségnek is más szemszögből kell nézni a szerepét. Már nem a szétválasztás a feladata, hanem az összekapcsolás. Minderre úgy kerülhetett sor, hogy a társadalmi változások hatására változott meg az integráció mechanizmusa, s így a rendőrség szerepe, annak megítélése is. A záró sorokban arról tesz említést, hogy a rendőrség szerepe egy multikulturális társadalom integrációs rendszerében nem más, mint az értékek védelme és képviselete. A rendőrségnek ehhez idomulva kell felépülnie.