A holland főiskolai tanár, Dr. Frans Vergeer négy évvel azelőtti vizsgálatát ismételte meg 2004-ben, melyben azt kutatta: milyen kölcsönhatásban van egymással az aktív tanulás és az iskolai jó közérzet? Azzal a különbséggel, hogy a korábbi kutatás során az önállóság – autonómia – hatását a jó közérzetre mutatta be, jelen esetben pedig utánkövető vizsgálatot alkalmazott az ún. Poiesz modell eredményeinek bizonyítására. Egy három összetevőből álló modellről van szó, amely a vásárlási viselkedést mutatja be. Mégpedig: Poiesz szerint a vásárlás véghezvitele szorosan függ három tényező meglététől. Hogy van-e alkalom, motiváció és kapacitás (képesség).

Szerzőnk, mivel iskolai környezetben kívánt vizsgálódni, némi átalakítást végzett a modellen.

A kutatás alapja kérdőíves felmérés volt. A válaszadó diákok két csoportra oszthatók: 12-16 éves szakmára készülő tanulók, röviden szakiskolások, valamint 16-18 éves szakközépiskolások. Ezen kívül külön vizsgálta mindkét csoportban a fiúkat és a lányokat.

A már említett modellel kapcsolatos módosítás úgy jelenik meg, hogy az ott jelen levő három faktor helyett két változatot alkalmazott. Felismerte ugyanis, hogy a tanulási önállóságban külön kell választani magát a tanulási folyamatot ill. a tanulók önállóságra való képességét. Így az első változatban csupán belső tényezők kaptak helyet: a többiekkel való együttműködés képessége, a belső motiváció és az aktív tanulás képessége.

A második változat ezzel szemben az iskolai tanulási környezet alakítását foglalja magában. Itt olyan külső tényezőkről van szó, mint az aktív tanulást biztosító eszközök, az oktató magatartása, a tantervi kínálat, amelyek mind befolyásolják a tanulási folyamatot.

S végül harmadikként e kettő kölcsönhatását kell tekintenünk, továbbá, hogy van-e különbség lányok és fiúk, szakiskolások és szakközépiskolások között?

Az analízis azt mutatta, hogy iskolatípusok szerint a fiúk között kevés szignifikáns eltérés tapasztalható a tanulási önállóságot illetően, míg a lányok két csoportja között és a szakközépiskolás lányok és fiúk között igen nagyfokú eltérések vannak.

Miután megtörténtek az elemzések és összehasonlítások, a szerző az alábbi következtetésekre jutott. Nem és iskolatípus szerint különbségek fedezhetők fel abban, hogy ki hogyan ítéli meg saját iskoláját. A fiúk pozitívabbnak ítélik meg kapacitásukat, mint a lányok. A szakközépiskolások pozitívabban állnak hozzá az együttműködéshez, mint a szakmunkás lányok. És ugyancsak a szakközépiskolások nyilatkoznak kedvezőbben az iskola által biztosított munkaformák kínálatáról. Ezzel szemben a szakmunkások jobban ítélték meg a tanári magatartást. A legnagyobb kölcsönhatás a helyi tantervi ajánlat és az iskolai jó közérzet között mutatkozik. Végső soron az önálló tanulás nagyobb befolyást gyakorol  a jó közérzetre, mint a tanulási környezet, de utóbbi szintén tényező a jó közérzet megteremtésében!

Tehát olyan meglátások születtek a vizsgálat eredményei alapján, hogy a tanulóknak adott feladatok jelentik számukra a legfontosabb tényezőt, ahhoz, hogy ezeket önállóan legyenek képesek megoldani. A helyi tantervet strukturálttá, szervezettebbé kell tenni, és ugyancsak a tanulási környezet minőségére is oda kell figyelni, ami szintén átalakításra szorul. Hiszen, mint ahogy a vizsgálat is bemutatta, mindezen tényezők nemcsak a jó eredmények eléréséhez szükségesek, hanem a jó közérzet kialakításához is. Ennek hiányában jóval hatástalanabb a tanulás is.